Lúzer az az ember aki mindenkinek mindig segít és ebben örömét leli?

Adott egy harmincas férfi, aki nagyon szeret másoknak segíteni. Súlyos betegségből gyógyult fel évekkel ezelőtt, “előző” életében önző és törtető volt. Most mindenkinek segít akinek tud. Bevásárol a szomszéd néniknek, ha valaki defektet kap azonnal megáll kereket cserélni, kutyákat sétáltat a menhelyen, pénzt tesz félre jótékonyságra. Minden ismerősének azonnal ugrik ha költözködés van, festeni kell, bármit, simán beáldozza minden szabadidejét. Barátnője nincsen, így ráér. Mindig azt nézi kinek hol tud segíteni, ez lett a küldetése, a munkahelyén is segíti a fiatalabbakat az előrejutásban.

Az emberek többsége nem ismeri a történetét, mert nem szeret róla beszélni, ezért furcsának, bolondnak, naívnak, kihasználható embernek mondják sokan a háta mögött. Pedig nem is veszi kihasználásnak a segítséget, soha nem vár semmit cserébe! Még akkor sem haragudott meg, amikor elment mellette többször is az utcán egy olyan volt munkatárs akinek kiglettelte, kifestette a lakását szívességből.

Miért tartja őt ennyi ember furcsának és sokan lúzernek? Már nem érdekli a pénz felhalmozása, örömmel van másokkal a szabadidejében mégha munkával is telik az idő. Úgy van vele, hogy jót tett, visszaadott valamit amiért életben maradhatott.

Saját magát nem tartja sem szentnek, sem jó embernek! Múltbéli hibái, életvitele miatt sem! Mindenkin átgázolt a munkahelyén, az élete volt hogy jobbnál jobb autó vegyen, hogy csajokat szédítsen akiket csak átvert, mindene volt a pénz felhalmozása. Még a saját testvérének se segített amikor az bajban volt! A betegsége döbbentette rá mi számít az életben, azóta környezettudatosan él, biciklivel jár, vegán lett, nagyon odafigyel a természetességre. Már nem is érti minek kellett neki 2-3 évente új autó?