Mennyire taszító az ha valaki gyakran beszél ironikusak?

Egy pszichológiai jelenség a sok szarkazmus használata. A gúny és a gorombaság álcázása humorral. Nem minden esetben érthető, főleg, ha nem használ metakommikációs jeleket, mint a hangsúly, vagy a mimika, hogy jelezze a gúnyt.

A túlzott stressz levezetésének egyik természetes velejárója. Így az, aki gyakran használja, bizony a tűrőképességének a határa fél közeleg, vagy már át is lépte. Akin észre venni, hogy gyakrabban ironizál, mint szokott, vele lehet egy kicsit elbeszélgetni, mi a helyzet, majd megemlíteni, hogy feszültnek látszik és ha beszél róla, könnyebb lesz megoldást találni a terhelést jelentő kihívásokra. - nálam ez mindig beválik melóban. És sokszor elég meghallgatni a másikat.

Ugyanakkor azok, akiket nem ismerek, ott csak a gúnyt látom, a lekezelést. A szarkazmus a humoros emberek gorombasága.

Az irónia ugyan akkor költői kifejezés is lehet, amiben sokkal több minden van benne, mint amit mondani akar. Ezek a poénok sokszor belterjesek, de sosem az a célja, hogy beszéljen nyíltan a témáról, miközben azt az igényt mutatja, hogy mégis. Ez a kettősség egy hasadás a kifelé mutatott énképben. Ám, ha a kollektív énképben lévő hasadásra tapint rá és nem csak a sajátjára, akkor jelentőség teljessége figyelemre méltó a szituban és ez a rész költői.