Van még itt, aki rossz nevelést kapott, vagy épp semmilyet? Felnőttként hogy sikerül megküzdeni ennek a következményeivel?

Engem tulfeltettek es elkenyeztettek. Szerettem volna fejlodni, kinoni ebbol. Erre a ferfi, akivel osszekotottem az eletem, pontosan ugyanezt csinalja. Nem en hozom elo belole, neki ez a kenyszere. Az apukaja igy bant az anyukajaval, de ott az anyuka elvarta. En meg nem. Elvileg tokeletes minden, baromi nagy szerencsem van. Gyakorlatilag ugy erzem, halalomig nem lesz modom felnottkent elni. Faj.

Nekem anyám csinálta ezt, én is inkább visszahúzodobb,félénkebb és igen meghunyászkodóvá váltam.Most viszont nagyobb az arcom,talán túlságosan is,de általában probálok uralkodni magamon és átgondolok mindent,mielőtt lêpnék bármiféle dologban.Például van egy alkoholista nyugdíjas,fűnek-fának tartozik,de ugyanakkor beszólogat,a hátam mögött,hogy mit képzelek magamról,hogy nem dolgozom(felmondtam,miután nem jutottunk dűlőre a fönökömmel plusz a gyereket oviba sem szerettem volna vinni,amig a kapu előtti búcsú van),ahelyett,hogy a szemembe mondta volna egyszer is.Szeretném vele tisztázni,mivel nagyon befolyásolja a páromat is,azzal,amiket mondd,de nem akarok konfliktust.Tudom kusza,amit leírtam,de így érzem magam,egyrészt bátran állom a sarat,ha fontos dolgokat kell megoldanom,másrészt sokszor van,hogy kerülni akarom a konfliktust,pedig màr-már robbani akar bennem az a bizonyos bomba.Tudom mit érzel,igaz viszont az agresszív fellépés sem az igazán jó megoldás,de ha valaki határozott,azzal nincs gond.Vicces lesz,de én néha ha mennem kell valahova,ahova nem igazán akarok olyan zenét hallgatok,ami felpörget vagy mantrázom,hogy "megtudod tenni"..Sokan vagyunk így,de kitartást!