Az erdélyi lányok normálisabbak, mint az anyaországiak?

Egy erdélyi számára igen, egy magyarországi számára nem. Mi szeretnénk azt hinni, hogy a szülőföld nem számít, mert Magyarországon már jórészt kiveszett az a fajta ragaszkodás a szülőhelyhez, ami mélyen meghatározza az identitástudatot is, de náluk ez még eléggé megvan. Nagyon kedvesek persze, de ha közelebbi és hosszabb ismeretségbe kerülsz velük, rájössz hogy nem gyengén hajlik a kezük maguk felé. Kissé le is nézik az anyaországiakat és a 'földijeikkel' fognak össze. Erdélyiek csoportja őszintén (azaz nemcsak a látszat szintjén) nem igazán fogad be senki "kívülállót", az "erdélyiség" viszont útlevél számukra mindenhova.

Munkahelyeken meg lehetett figyelni a kilencvenes években, hogy ahova bekerült egy erdélyi - általában a magyarországiak jóindulata révén, hogy segítsék az "erdélyi menekülteket" - ott elkezdtek fúrni-faragni és az ismerőseiket felvetetni, olykor egyenesen azok kárára/helyére, akik segítettek nekik.

Ez eléggé elterjedt tapasztalat volt anno, meg hogy kb. elvárták a "segítséget". Egy erdélyi ismerősömmel beszéltünk egyszer erről, hogy miért ilyenek, de rögtön áthárította a felelősséget, hogy mert el lettek kényeztetve az "adományokkal" és "természetes, hogy ezután elvárják". Hát, szerintem ez egyáltalán nem magyarázat, ha adományra szorulok és kapok, akkor hálás vagyok érte, nem pedig már automatikusan tartom a kezem a következőért.

Sajnos #5 a fején találta a szöget, néha hajmeresztően csak a pénzre megy ki minden, Magyarországban és lakóiban sokuk csak a fejőstehenet látja és minden erkölcsi, etikai, morális szempont háttérbe tud náluk szorulni a pénz mögött és tényleg sokszor csak a színészkedés megy, amíg az illető érdeke úgy diktálja.

"Az erdélyi lányok normálisabbak, mint az anyaországiak?"

Ez általánosító feltevés, nem alkalmas a helytálló véleményformálásra, az abszolút igazság megkeresésére.

Személyes tapasztalataim szerint csoportban összetartóak, büszkék, makacs természetűek, de nem "rendesebbek" mint mások.