30 évesen megtanulható az önbizalom?

Az önbizalom nem feltétlenül egyenlő az önbecsüléssel, és neked szerintem inkább azzal van problémád. Van egy nagyon jó könyv, alapműnek számít a pszichológiában, sajnos csak angolul jelent meg (a nyelvezete nem olyan durva) de ha van lehetőséged elolvasni akkor mindent meg fogsz érteni belőle: Nathaniel Branden - The Psychology of Self-Esteem.

Sajnos egyébként nem egy olyan téma amit nagyon össze lehet foglalni egy válaszban, de általános tanács hogy kényszerítsd rá magad hogy kilépj a komfort zónádból és minden egyes ilyen alkalom (a kimenetelétől függetlenül, pl. mindegy hogy a lány nemet, vagy igent mond) épít téged mint embert.

Engem meg a környezetem dicsér a sikereim miatt, és én vagyok az, aki folyton azt érzi, hogy csak szerencsém volt, hogy jókor voltam jó helyen. Elértem rengeteg álmomat, de amikor végre megkaptam, amire vágytam, mindig csak legyintettem egyet, hogy hát, ez mégsem volt olyan nagy dolog, és ez bárkinek sikerült volna. És azután is egy csődtömegknek éreztem magamat. 3x volt barátnőm már, és minden kapcsolatot elbaltáztam. Meguntam a csajszit, aztán mikor vége lett a kapcsolatnak, akkor rájöttem, hogy hát egyedül sem lett jobb az életem. Most is úgy vagyok, hogy bárcsak lenne valaki, akivel összeköltözhetnék, de már nincs kedvem csillogó szemű lányokra, akik várják a fehér herceget, aki rózsákkal dönti meg őket. Csak kell valaki, aki nem vár el semmit és akitől én sem várok el semmit és élünk egymás mellett és néha, ha nincs kivel utaznom, jön velem, néha filmezik velem és ennyi. Nem akarom, hogy dúljon a láv, meg nem akarok rózsa csokrokat vinni neki, nem akarok limuzint az esküvőnkre, nem akarom, hogy bármiféle kölcsönös vagy nem kölcsönös elvárás legyen. Csak érezzük jól magunkat egymással és ne egymást élvezzük magunknak (ha ennek így van értelme xD).

Van ismerősöm, aki 40 évesen házasodott, találkozott egy hasonlóan magányos nővel és ennyi a story. Szerintem picit késő 30 évesen nekifogni önbizalmat építeni, mert még 18 évesen is rohadt nehéz, ennyi idősen már nem önbizalmat akarnék én építeni, hanem csak elfogadni azt, ami eddigre összejött és keresni valakit, akinek ez elég.

Bármikor, és sohasem késő, mert ha tényleg elkezdesz dolgozni rajta, viszonylag hamar elérhető a jó önbecsülés.

(Az önbizalom törékeny és területfüggő is lehet. Pl. jól focizol, de a matekhoz úgy állsz hozzá, hogy "hülye vagyok hozzá".)

A lényeg, hogy elengedd a külső elvárásokat és a megfelelési vágyat, és elkezdj kihívásokat csinálni. Olyanokat, amik megdolgoztatnak téged, de nem teljesen irreálisak.

Ezek alapozzák meg az önértékelésedet, ami végső soron felépíti az önbecsülést. Ami megingathatatlanná válik, szóljon be akárki, történjen akármi.