Miért azt nevezik önbizalomnak, aki bebeszél magának dolgokat, amik nincsenek? Attól, hogy valaki bebeszéli magának, hogy szép, még nem lesz szép egyáltalán. És miért baj az, ha valaki tisztában van a hibáival?

"4/9 A kérdező kommentje:

Én nem akarom elfogadni azt, amit dobott a gép, mert azt nem lehet elfogadni.

és

5/9 A kérdező kommentje:

És lehet változtatni rajta: öngyilkosság."

Na, ezt hívják bebeszélésnek! Sikeresen győzted meg magad erről a marhaságról.

Hogy sikerült az ostobizmus ilyen mélységébe leküzdened magad, kedves Kérdező? Sok munka volt? Megérte?

Miért neveznék azt önbizalomnak? nem azt nevezik önbizalomnak, ez tévedés.

Az önbizalom az önismereten nyugszik - hisz egyre jobban kell ismerni kiben is bízom? Haladj szépen az önmegismerés rögös, nehéz útján, és rendben lesz minden.

Nem mindegy, hogy valaki hülyeséget beszél be magának, vagy elfogadja magát.

Két dolog van, ami miatt soha nem szabad idegeskedni, amin tudsz változtatni, és amin nem. Mert amin tudsz változtatni, arra van számodra megfelelő megoldás, és amin nem tudsz változtatni, azon az sem segít, ha stresszeled magad, sőt.

1. A szépség szubjektív, ami egy embernek szép, az egy másiknak ronda, szóval elég buta dolog a szépséggel jönni, amikor önbizalomról beszélünk.

2. Az önbizalom nem a külsővel kapcsolatos, hanem a belsővel is, az édeskevés ha valaki jól néz ki. Ha van önismereted, ha megtalálod magadban a pozitívumokat, megtalálod az erősségeid és nem csak a gyengeségeidre koncentrálsz, ha az élet több területén szerzel sikerélményeket, az már alap lehet a valós önbizalomhoz.

3. Elég beteges a gondolkodásod, szerintem rád férne egy pszichológus, aki kipofoz ebből az önsajnáltató felszínességből, amiben épp tespedsz.

Az önbizalom nem arról szól, hogy bemeséled magadnak, hogy szép vagy, hanem arról szól, hogy megkérdőjelezed a szépség fogalmát és elfogadod azt is, ami nem szép rajtad. Hiszen mi is a szépség? Mire jó a szépség? Az életben önmagában semmire. Épp ezért a csúnyaság sem jelent önmagában semmit. Ha teszem azt, nem vagyok egy matyóhímzés, de tudom magamról ezt, akkor nem fogok koppanni. És nem nevezek mondjuk szépségversenyre, mert ott bizony csalódás érne. De nekem ez nem célom. Például párom lehet és számomra előny, ha a párom hozzám hasonló, szóval a magam kategóriájában szinte biztosan boldog is leszek valakivel. Ezen kívül mit számít a szépség? Tanulni, dolgozni, teljesíteni anélkül is lehet. Sőt, ha edzek és legalább a testem jó, már kevésbé vagyok ronda. Meg akkor is, ha az egy szemöldökömből egy gyanta segítségével kettőt csinálok. Vagy mondjuk ha niacinamiddal meg cinkkel vastagon átkenem a pofám, talán ragyás nem leszek, csak szimplán ronda, de aki ápolt, az már nem is olyan ronda, mint amilyen lehetne. Ha pedig rászánom magam, kis pénzzel amúgy is széppé lehet tenni mindenkit, tehát annyira nem is kell aggódni akkor sem, ha nem bírok tükörbe nézni, olyan ocsmánynak tartom magam. Tehát az, hogy mondjuk én csúnya vagyok, miben akadályoz?

A szépségnek, amellett, hogy relatív, ugyanúgy megvan az előnye, mint a hátránya, mint bármi másnak. És akinek van önbizalma, az tulajdonképpen abban bízik, hogy a saját hátrányait (ami mindenkinek van) le tudja küzdeni vagy akár előnyére tudja fordítani.

A szépség jó, hiszen a szép külsejű embereket körülrajongják, jó rájuk nézni, többen gerjednek rájuk, talán jobban is bíznak bennük, mint egy csúf mosolyban.

De például több zaklatás éri őket, a külsejük gyakran elvonja a figyelmet a tetteikről és a tudásukról, jobban meg fognak zuhanni, ha az öregedéssel lankad a figyelem feléjük, stb.

Ismét mondom, mindennek megvan a maga előnye és hátránya. Ha nem lennék szép (bár szerintem tök jól nézek ki, nekem tetszik, amit magamon összehoztam), annak is meglenne a maga varázsa. Nekem viszont a jelenlegi adottságaimmal megvan az a hátrányom, hogy kevésbé vesznek komolyan szakmailag, mindenhol fel akarnak karolni és kivenni a kezemből a munkát, emellett zaklatnak is meg bámulnak és ha ez nem lenne elég, a magadfajták tényleg azt hiszik, hogy nekem aztán semmi gondom nem lehet az életben és még csak nem is sajnálnak. Meg még öntelt is vagyok, ha van önbizalmam, hiszen ha hallatom a hangom, az ugrik be, hogy mutogatom magam. Nyilván, mert test nélkül nehéz lenne kommunikálni, szóval valahogy meg kell jelennem és ki kell nyitnom a szám. Persze, élvezem az előnyeit, de viselem a hátrányait. És a szépség nem garantál önbizalmat. Nekem sem onnan van, hanem onnan, hogy ha készül rólam egy kép, nem csodálkozok rá, hogy hogy nézek ki rajta. Hiszen az én vagyok, tudom, milyen vagyok. És aki belém akar kötni, sok újat nem fog tudni mondani. Ha pedig eléggé kötekszik, én valószínűleg tudok benne találni, olyat, ami számára újdonság. Mert az cseszteti a másikat, akinek nincs önbizalma. Tehát puszta tényeket elég mondani neki magáról és elszégyelli magát.