Idegösszeroppanásom lehet? Kezdek megőrülni. Nem vagyok önmagam.

Később leírom a kiváltó okot, most csak a tüneteket;

4 hónapja szorongok, rendszertelen alvásom van (nem tudok aludni éjszaka, van amikor igen, néha pánikolok, máskor 13-14 órát alszom), idegesít mindenki (hirtelen felmegy bennem a pumpa, ordítok, kiakadok, egyedül akarok lenni, senkire nem számíthatok, úgy érzem senki nem szeret), ha annyira ideges vagyok, akkor remegek, nem kapok levegőt, néha magamat ütöm vagy az ágyam. Idegesít a zaj, megőrülök tőle. Hetente kb 4-5x sírok, inkább üvöltök. Nem érdekel a higénia, viszont az arcomra nagyon figyelek már-már kényszeresen, nehogy csúnya legyen. Keveset eszem, nem vagyok éhes, magamnak főzök. A nagyimmal élek, néha nagybátyám átugrik, de játszom a nyugodt embert és semmit nem vesznek észre, bár nagyira naponta kiakadok, mert ő van hozzám a legközelebb. Sajnálom őt, de annyira kontrollálhatatlanok az érzéseim, hogy nem tudom visszatartani. Egyszer nagyim meghallotta az üvöltéses sírásomat, de hazudtam, hogy az elhunyt kutyám miatt tört el a mécses. Bár megszoktam siratni pár hónaponként. Idegségemben sok kávét megiszok naponta, bár visszatartom mostanában, mert nem akarok sárga fogakkal élni és tudom, hogy egészségtelen. Barátaim nincsenek kb 3 éve, végzős leszek és senki nem érdeklődik irántam. Egy internetes barátom van, februárban tudtam vele találkozni, de most a vírus miatt nem tudunk, esetleg augusztusban, ha megnyílik a repülő vonal.

Nos, ő szerepet játszik ebben, amiért ilyen betegesen viselkedem. Nem akarok belemenni a részletekbe, csak annyi, hogy attól tartok, egy lány el fogja venni tőlem. Félek, megint egy pótlék leszek és újra belémrúgnak gusztustalan módokon pl (megcsalás, pletykálás, több időtöltés más emberekkel, lecserélés, elhagyás, hazugságok, mások piedesztára helyezése stb, mind megtörtént már). Az a baj, hogy senkit sem érdekel, hogy mennyire jövök ki rosszul a helyzetben. Ők ketten (a barátom és az a lány) tudják mennyire szenvedek tőlük és milyen gyerekkorom volt, miért visekedek ilyen betegesen. Igyekeztek elválni egymástól egy időre miattam, de ez a kör újra ismétlődni fog, mert nem akarnak elválni egymástól. Betegesen féltékeny vagyok (meg van rá az okom), néha vagdosom is magam, akkor elkezdenek aggódni miattam, de már elegem van belőlük. Szerintem senkinek sem vagyok igazán fontos, elveszik tőlem az emberek a legfontosabb dolgokat az életemben. Mindenki csak saját magára gondol. Azzal a lánnyal is nagyon csúnyán beszéltem 2 hónapja, de ő végtelenül kedves velem és szeret, de annyira utálom és tönkretesz, hogy elborul mindjárt megint az eszem. Nagy csalódás ért vele kapcsolatban, szóval nem véletlen vagyok ilyen állat vele. (Ő is internetes, de a barátom már találkozott vele és már ettől sírok, bár megígérték csak online lesznek haverok.)

Szóval, hogyan lehetek újra normális?