Ki milyen gyakran gondol arra, hogy embert öljön?

Mint önvédelem, sokat gondolok rá. Hogy meddig mennék el, ha valaki rám támadna és milyen dolgokat művelnék valakivel, hogy mentsem magam.

De egyébként nem

Konkrét személlyel szemben nem, de egy érzelmileg nehéz időszak közben elkezdtem elképzelni mi lenne ha mondjuk az éjszakai műszakom közepén (mintha amin keresztül mentem nem lenne elég) csak úgy random betörnének a munkahelyre (viszonylag közel voltam a zavargások egyik európai helyszínéhez, de többet nem mondok). Mit csinálnék, hogy védeném meg magam stb. Gyerekként volt részem verésben, befenyített a többi gyerek stb. (megfogadtam hogy soha többet, inkább küzdök amíg bírok) és be kell látnom van az a körülmény, kellően brutális ellenfél stb. ahol és aki ellen képes lennék csak arra koncentrálni hogy ha az kell az életben maradásomhoz akkor az a másik ember többé ne kelljen fel a padlóról.

És tévedés ne essék, ez mindenkiben meg van (én se vagyok egy agresszív b.rom), csak a "kulcs" (körülmények, múltbeli traumák stb.) hiányzik a legtöbb ember életéből ami kinyitná az ajtót ehhez a mentális állapothoz.

Kovezzetek meg, de:

Mikor bantottak a suliban akkor rengeteget gondoltam arra estenkent, hogy hogyan olnem meg a gyerekeket. Elkepzeltem, hogy sikerul fegyvert szereznem es osztalyrol osztalyra jarva annyi embert lovok le amennyit csak tudok a rendorok kierkezeseig. Aztan volt, hogy ora kozben kepzeltem el, hogy egy mesterlovesz szepen az ablakon keresztul lelovi azokat akik piszkalnak. De volt olyan is, hogy egy embernek aki modszeresen kinzott lelkileg a megolesen gondolkodtam.

A legdurvabb eddig az volt amikor egy szakacs tanfolyamon a mellettem levo ember folyamatosan b@szogatott es atfutott az agyamon, hogy a kezembe levo kessel ot is meglehetne szurni, nem csak a zoldseget felvagni. Ennek ellenere soha senkit nem bantottam, mert van felelossegerzetem es belato kepessegem, azaz nen akarom magam lecsukatni par degeneralt miatt. Lelkiismeretfurdalasom nem lenne, hiszen azoknak se volt akik terrorizaltak lelkileg.

Ma már szerencsére nem vagyok olyan emberekkel körülvéve, akiket saját kezűleg nyírnék ki naponta többször is.

De a gimi alatt, sőt még az előző munkahelyemen is rendszeresen fantáziáltam arról, hogy istenbizony megölöm az engem folyamatosan inzultáló embereket. De természetesen végül nem nyírtam ki senkit.

26/F