Normális ha ilyen vagyok?

Semmi baj veled, nagyon fiatal vagy és jó a fantáziád, a fájdalomról meg a háborúról semmit nem tudsz, azért képzeled azt, hogy jó buli.

Nagyszülők tudnak neked mesélni arról, hogy milyen a háború.

A sérülésről és a fizikai fájdalomról pedig annyit, hogy örülök, hogy soha nem volt komoly sérülésed eddigi életedben. Nekem már több szerencsétlen balesetem volt. (Súlyos égési sérülés nagyobb felületen. Üveg összekaszabolt és átvágott ideget a lábamban, ezért jó ideig le voltak bénulva a lábujjaim. Eltört a medencecsontom. Lovasbaleset, ahol megtaposott a ló. Egy pár a rosszabbak közül.)

Elárulom, szívesen kihagytam volna ezeket a tapasztalatokat az életemből, egyetlen szerencsém, hogy gyorsan és nyomtalanul meggyógyultam mindig. Ha te is tapasztalnál pár hasonló dolgot, akkor hidd el nem akarnád sem a háborút, sem a sérüléseket.

#2

Az üres élet relatív. Szerintem az üres élet, akinek felszínesek a kapcsolatai és magamutogatásból áll az élete. A leírás alapján márpedig a "belső élet" gazdagságának lehetünk szemtanúi.

Köszönjük szépen Mr. Relatív

Most már mehetsz a dolgodra :D

4:

Ha majd valaki 80+ évesen, miután nem ért el semmit, se kutya, se macska, se gyerek, se család, a halál kapujából visszafordulva azt mondja:

"De legalább gazdag belső életem volt"

Akkor majd elhisszük.