Hogyan tudnám elfogadni a jelenlegi életemet?
25 éves vagyok, és a legtöbb kortársammal ellentétben egyáltalán nem tetszik a felnőtt élet. Szinte állandóan az jár a fejemben, hogy mennyivel jobb volt minden, amíg gyerek voltam, és bárcsak újra az lehetnék. Rengeteget nosztalgiázom a régi szép időkön, és amikor nézegetem a 10-15 évvel ezelőtti fényképeket és videókat, sokszor egy-egy könnycseppet is elejtek. Jelenleg ugyan van egy jó munkám, jó fizetéssel, illetve egy párom, akit szeretek, de ha lehetőségem lenne rá, gondolkodás nélkül beáldoznék mindent cserébe azért, hogy visszamehessek az időben. Boldogan ledobnám magamról a felelősséget, az elvárásokat, a kötelezettségeket, és lennék újra az a gondtalan gyerek, aki ezekben a napokban épp a vakációt élvezné, és naphosszat a barátaival lógna.
Bármi történik velem, tudat alatt mindjárt az az első gondolatom, hogy "régen minden jobb volt". Imádtam a gyerek és a kamasz éveimet, de amint átléptem a 20-at, onnantól kezdve egyre nehezebb lett minden. Éjjelente nagyon gyakran álmodom azt, hogy újra gyerek vagyok, és néha annyira élethűek ezek az álmok, hogy el is hiszem, hogy sikerült. Reggel pedig annál nagyobb csalódás, amikor felébredek, és rájövök, hogy még mindig felnőtt vagyok, és vár a mindennapi mókuskerék. Egyszerűen nem bírok kibékülni azzal, hogy felnőttem, és nem találom a boldogságot a jelenlegi életemben. Szerintetek mit tehetnék? Valaki volt már hasonló helyzetben?
válasza:
válasza: válasza: válasza:Átérzem ezt, sajnos. Ma is gyakran nosztaligázok a régi időkön, de ma már a jelenlegi életemmel is viszonylag elégedett vagyok, mert tudom, hogy most megint olyan időket élek, amikre 5-10 év múlva szintén kellemes nosztalgiával fogok visszagondolni. Úgyhogy igyekszem kihozni a jelenlegi helyzetemből a legtöbbet.
De volt egy olyan időszakom, amire nagyon igaz volt az, amiről te is írtál. Azaz, hogy a napjaim nagy részét a múlton való folytonos ábrándozás tette ki, és nem találtam a helyemet a mában.
Jól írta az előző válaszoló: nem olyan rossz a felnőtt élet sem, csak ki kell domborítani a jó oldalát is, nem csak a rosszakat megélni. Ha nem szereted a munkád, és üresnek az érzed az életedet, az nem feltétlenül magának a felnőttkornak a hibája, csak a körülményeiden kellene megpróbálnod változtatni.
26
válasza:Ne haragudj, de nem bírtam túl sokat elolvasni belőle.
A nők legnagyobb félelme, ha a pasi a múltban ragadt.
Nőjj fel, ha akarod megtalálod a boldogságot.
Csinálj minden nap valamit másképp vagy csinálj valami újat.
A szqr a melód mondj fel, érezd azt, hogy végre azt csinalhatod amit akarsz úgy ahogy akarod.
Adj magadra és élj a jelenben.
válasza:Félreértitek, nem a melóval van gond elsősorban. Szeretem a munkám, és örülök, hogy olyasmivel foglalkozom, amiben jó vagyok. Lehetne sokkal rosszabb is.
Inkább alapvetően az a baj, hogy sokszor úgy érzem, besokallok a "felnőtt élettel" kapcsolatos elvárásoktól. Már nem tudok a szüleim háta mögé bújni, ha valaki bánt, hanem mindent egyedül, önállóan kell megoldanom, és vállalni a felelősséget a hibáimért. Nem elég, ha csak megírom a leckét, és jó jegyeket hozok haza, hanem el kell tartanom magamat.
Akik nehéz körülmények között nőttek fel, azok többnyire örülnek, amikor végre saját lábra állhatnak. Nos, velem a fordítottja a helyzet: csodálatos gyerekkorom volt, és azt kívánom bárcsak sose ért volna véget. Amennyire boldog és gondtalan voltam akkor, most annyira teli vagyok stresszel, hiszen mindig felmerül olyan helyzet, amit meg kell oldani.
Plusz gyűlölöm az idő múlását is: már látom magamon az apró ráncokat és az első ősz hajszálakat, és hogy a 18-20 éves lányok mennyivel szebbek és fiatalabbak nálam. Meg azt is utálom, hogy a szüleim egyre idősebbek lesznek. Borzalmas látni, hogy egyre csökken az életerejük, és tudni, hogy egy nap végleg elmennek. De abba is szörnyű belegondolni, hogy azok az emberek, akik egykor a fő támaszaim voltak, lehet, hogy hamarosan magatehetetlen öregemberek lesznek, akik még magukat sem tudják ellátni. Nagyon sokszor járnak efféle gondolatok a fejemben, és ezek miatt nem szeretem a jelenemet, és kifejezetten félek a jövőtől.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!