Miért nem szeretem, ha túlságosan elismernek?
Bármiről legyen szó, rosszul érzem magam, ha valamiben elismernek, és olyankor úgy érzem, hogy jobb volt míg "nem én voltam a legjobb". Persze jó érzés, meg büszkeség is, de olyan, mintha abban az adott dologban már mást nem tudnék elérni, és elmegy mindentől a motivációm.
Pl. barátságoknál is így van. Szeretem a barátaimat nagyon, és képtelen lennék egyedül lenni. Azonban amikor valamelyikük elkezdi mondani, hogy én vagyok a legjobb barátja, reméli nagyon sokáig jóba leszünk stb. Jól esik, mert akkor azt érzem, hogy jó ember lehetek és örömet tudok okozni neki. Azonban utána ilyen ürességet érzek, és pont én vesztem el a "motivációm" a barátságokat tekintve az adott embernél. Lányok esetében is így van, hogy ha teljesen kiderül, hogy bejövök az adott illetőnek, onnantól kezdve lőttek annak a dolognak. Tetszhetett előtte bármennyire és lehettem oda érte akármennyire.
Ugyanez, hogy pl. néptáncolok és egy adott táncból megdícsérnek, hogy te voltál a legjobb stb. hiába örülök neki és motivál is valamilyen szinten, de utána úgy érzem, hogy visszább kéne vennem.
Nagyjából úgy tudnám leírni röviden ezt a jelenséget, hogy minden dologban szeretnék a legjobb lenni, de sosem az első, csak a tűzhöz közel legyek, a 2. vagy 3. Ha lehet ilyen hasonlattal élnem. Mert ha első helyre kerülök, rögtön elkényelmesedek és elvesztem a motivációm.
Ez normális? Mitől van ez?
21/F
válasza:Nem tudom, hogy jól értelmeztem-e mindent, ha nem akkor elnézést kérek előre is.
Viszont azok alapján, amit írtál szerintem elmondhatjuk azt, hogy “ilyen a személyiséged”.
Nem tudsz mit kezdeni a dicséretekkel - belül jól esik gondolom -, hogy jónak tartanak téged, kedvelnek stb. de valamiért ezt nem tudod eléggé megköszöni mondjuk, vagy úgy érzed, hogy nagy a nyomás rajtad emiatt, és lehet, hogy félsz, hogy elrontod, és legközelebb már nem dicsérni, hanem szidni fognak.
Lehetséges legbelül az a baj, hogy nem szeretnéd, ha az emberek csalódnának benned, és ezért azt érzed, hogy “egy újabb dicséret, most mit kezdjek vele?”
Szerintem semmi baj nincs ezzel, egyszerűen csak ilyen vagy.
Az utolsó részletezésed után nekem annyi jött le még, hogy szeretsz ott lenni a legjobbak között, de nem akarsz kitűnni a többiek közül, amivel semmi probléma sincs, nem mindenki vágyik arra, hogy a legeslegjobb legyen.
Valahogy kezelned kell ezt a “nyomást”, amit érzel emiatt, és valahogy magadban kell azt elfogadnod, hogy sokan igenis a legjobbnak tartanak, kedvelnek stb. és nem lehetsz mindig a “második”. :)
Ha valami nagyon hülyeséget írtam, és nem is ez a problémád akkor tényleg sajnálom, de nekem a leírtak alapján valami ilyesmi fogalmazódott meg a fejemben.
16/L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!