Miért lehet hogy egyszercsak nem köszön vissza nekem többet valaki?

Szerintem ilyenek az emberek. Velem is sok ilyen volt már. Előbb-utóbb elkopik náluk a köszönés, ha már nem vagytok folyamatos beszélő/találkozó viszonyban.

Van, hogy már én érzem kellemetlennek ha ráköszönök valakire. Sajnos.

Tudom, nem mostani a kérdés, de szeretném kiírni magamból. Velem is ez van most egy helyen, ahová a kicsi gyerekemmel járok. Más anyák is hordják oda a gyerekeiket, sokan szóba elegyednek, jópáran ismerik is egymást többé-kevésbé, de mindig vannak "idegenek" is. Én gyakran járok, de sajnos nem vagyok olyan nyitott, csevegő, könnyen barátkozó típus. Magam sem vagyok büszke rá, de zavarba jövök, ha idegenekkel kell "csak úgy" beszélgetnem a "semmiről", és egyszerűen nem megy. Viszont köszönni mindig szoktam, mosolygok, igyekszem legalább jó benyomást kelteni.

Na most az egyik anyuka egyik napról a másikra elkezdett feltűnően nem köszönni nekem. A beszédet se hagyja abba, mikor belépek és köszönök, vagy félrenéz, mintha ott sem lennék. Ráadásul ő pont az a típus, aki mindenkihez szól, mindenkivel haverkodik, olyan hangadó-féle. Kicsit attól is félek, hogy mindenkinek kibeszél majd, hogy szerinte milyen (nem tudom pontosan, milyen, de szar) vagyok, és az egész közösség kinéz majd.

Nem tudom, mit követhettem el, de most pocsékul érzem magam, sírni tudnék. Olyan, mint a kiközösítés az iskolában. Még nem szedtem össze magam, hogy rákérdezzek, mondtam vagy tettem-e valami rosszat (tudtommal nem, direkt nagyon is tartom magam ahhoz, hogy senkiről, senkinek semmi rosszat ne mondjak, nehogy megutáljanak). Készülök rá, hogy megbeszéljem vele, de még görcsben a gyomrom, romokban az önbizalmam, és rettegek a választól.

Őszintén szólva el tudom hinni, hogy esetleg kívülről nem mindig tűnök szimpatikusnak, vagy a szótlanságom talán nagyképűségnek is tűnhet. Lehet, hogy amikor egyszer-kétszer beszélgetni próbált velem, de nem ment túl gördülékenyen (miattam), akkor azt hitte, ez azért van, mert derogál nekem a társasága. Pedig nem is volt nekem ellenszenves, tényleg, nem volt vele semmi bajom.

Oké, nem muszáj engem kedvelni, nekem sem mindenki szimpatikus, de nem értem, mire jó ez a "jól megmutatom (mások előtt is), hogy nem tetszel nekem" műsor. A gonosz lányok szokták ezt csinálni tizenévesen. Miért nem lehet akkor csak simán megtartani az udvarias két lépés távolságot, hogy ne zavarjuk egymást? Nagyon rosszul esik.

Ha bárki olvassa még ezt: tud valaki valami vigasztalót írni?