Csak nekem tűnik úgy, azok az emberek rohadnak belülről a leginkább, akik a legrendesebbnek tartják magukat?

Itt most nem a jóról, vagy a rosszról van szó, hanem arról, hogy ki mert, vagy tudott a normáktól, a ránk kényszerített képektől eltérően, a saját útját járva élni. Hát persze, hogy rohadunk, rohadnak, akik nem, vagy későn világosodtak meg. Az már más napra tartozik, hogy kinek van önkritikája ezt bevallani, akár saját magának, hogy elba@ta az életét, de attól még nem rossz, vagy jó valaki. Azokat a rohadékokat kellene büntetni, akik megmondják hogy élj, mit csinálj, vagy még rosszabb, amikor megmondják, hogy nem csinálhatod azt, amit csinálsz, de nem mutatnak pozitív, járható alternatívát, amikor a fél életed azzal telik, hogy elkezdesz merni megmozdulni, nemet mondani, hangosabb lenni, szeretni önmagad, ez szokott átcsapni szélsőségesnek tűnő viselkedésbe, mert kimaradt fiatal korodban, hogy kiadd a dühödet, így feldolgozni sem tudtad azt. 46 évesen tudom már mit csinálnék, azokkal akik meggátoltak a fejlődésben, akik rám szóltak ha örültem, énekeltem, de nem adtak mást helyette csak gátlást ( "kedves" osztályfőnök...)stb, stb, stb... gyerekem sem lett, éppen ezért, mert vagy 30 évnyi lemaradásom volt/van. Ez ellen már nem tudok tenni, elfogadtam, beletörődtem a sorsomba, és megpróbálom a lehető legpozitívabbat kihozni belőle. Hogy Jim Carrey szavaival éljek: "Tudja mit csinálok most?-Mit?-Semmit, mert ha perre viszem az ügyet az elfogja vinni egy csomó időmet, maga meg úgy se jönne el, ha meg megitélik nekem akkor meg úgy se fizetne, úgyhogy csak annyit tehetek hogy dühöngök, mint egy idióta barom, aztán nagy levegőt veszek és lenyelem a békát" :D

Nézőpont kérdése ez is... Mindenki használódik, van, aki pont, hogy a pia, drog, és társaitól jobban, mint egy magának való valaki.

Ebből 3 igaz rám,de attól nem tartom magam,hú de rendesnek.Egy dolgot legalább megtanultam,attól hogy valakik közös tulajdonságon osztoznak,nem jelenti azt,hogy a többi tulajdonságuk is megegyezik.

Nem feltétlenül