Mindent abbahagyok, nincs kitartásom. Van visszaút?

Én olyan vagyok, akit leírtál, ráadásul szerintem tisztességesen indítottak el az életben, normális értékrenddel, talpraesetten, kitaníttatva, rugdosva, hogy a céljaimért igenis küzdjek meg. Még ha akkor még nem is tudtam, hogy az a célom, amiért rugdosnak... A kitartásom azért nekem sem rendhagyó. Amint elmúlik a lelkesedés, a kitartás is megcsappan. Erről az oldalról talán könnyen beszélek, a baráti társaságunk viszont hatalmas és nagyon sokféle embert látok bennük, rengeteg háttérből. Én azt látom, hogy ahol megvan a "minta családmodell", ott is nagyon kevesen jöttek el otthonról normális értékrenddel. A srác diplomás szülőkkel nőtt fel, szintén diplomás, jó munkahelye van, baromi ügyes, de soha nincs egy fillére sem, hitelt hitelre halmoz, pénzügyi analfabéta és még meg is magyarázza.

A csaj otthagyta az egyetemet, amit a családja finanszírozott neki, mert utálta, inkább elment dolgozni, ma meg mindenki más k***a anyját, amiért mindenkinek jobban megy, mint neki. És akkor van a másik oldal is, aki egyedülálló, idős anyukával nőtt fel. Már fiatalon dolgoznia kellett, mert egy nyugdíjból nem tudtak megélni. Meló mellett végig nyomta az egyetemet, a saját lábára állt, elköltözött, még egy sulit végig nyomott és ma baromi jó élete van. Egészséges önértékeléssel rendelkező harmincas. Olyan is van, akit a tartósan beteg, akkor még alkoholista apukája "nevelt" és ma már állandó ápolásra szorul. Az a cél lebegett a szeme előtt, hogy kitörjön onnan, ő sose éljen ilyen mély szegénységben. Hitelből ment tanulni, végig küzdötte a sulit, ma dolgozik és eltartja az apukáját is. Nem olyan értelemben rugdosták, mint engem... Mindig leakarták törni a szarvait, éreztették vele, hogy ő egy rakás sz*r.

Szóval van ilyen és olyan példa is, de ha akarsz, akkor ki tudsz törni abból, amit otthon beléd neveltek. Könnyű semmiképpen nem lesz, de tehetsz érte.