Tényleg nem lehetnék már sosem boldog?

Régen kb 7 éves koromig a városhoz tartozó kis faluban laktunk kertes házban amit mi építettünk. Nagy udvar, kert, ház. Rengeteg minden köt oda. Ott még teljes volt a családunk.

Azonban utána válás miatt panelba költöztünk. Pár év mulva pedig egyedül maradtam egy szülőmmel, mert tesóm is felnőtt és elköltözött.

Néha visszajárok megnézni a régi házunkat a faluban, nyilván az utca már nagyjából teljesen megváltozott, alig laknak ott azok akik régen is. De még mindig kívülről fújom az egész elrendezését a háznak, udvarnak, kertnek, kisháznak stb. Amikor ott vagyok a ház előtt minden jó emlék eszembejut. Ilyenkor elhatározom, hogy ha sok pénzem lesz kivásárolom a tulajokat a házból és visszaszerzem.

Azonban aztmondta erre a szülőm, akivel együtt lakok, hogy én abba a házba már soha nem lennék boldog.

Ez valóban így van szerintetek? Csak addig tartana a csoda míg beköltözök utána pedig "üres lenne a ház", mert csak az emlékek hiányoznának?

Ti ha tehetnétek költöznétek vissza olyan házba sok idő után, ahová emlékek kötnek?