Mi bajom lehet ha úgy érzem magam, mint a halálsoron lévő elítéltek, azzal a különbséggel, hogy nem egy épületbe, hanem egy bolygóra vagyok bezárva?

Én voltam ilyen állapotban. Sőt vagyok is. Depressziós vagyok, és pszichológushoz járok, mert ez az egyetlen megoldás, ezt magad sosem fogod tudni megoldani.

Én a pénz rabjának érzem magam, de sajnos ez ilyen, el kell fogadni, pont. Én sem tudom elfogadni, ezért is kell a szakember, hogy belédnyomja az elfogadást ha törik, ha szakad. Nincs alternatíva, mert azt büntetik. Ahhoz hogy legyen valamid, tenni is kell valamit, semmi nem jár ingyen. Mindenki szeretne világkörüli utakat, magánrepülőt, ultramodern autót, stb, de ehhez ám meg kell dolgozni, mert nem jár alanyi jogon.

Ha nagyon el akarod hagyni a bolygót, hajrá, tanulj és találd fel a bolygóközi űrutazást. Nem kell drogozni, nem megoldás.

Az élet ilyen, egy mókuskerék. De ez a mókuskerék azért kell, hogy túléljen az emberiség. Ha ez nem lenne, káosz lenne. Rabszolgának kell tartani az embereket, hogy ne legyen időnk egymást gyilkolni unalmunkban.

Oké rá jöttél te is hogy az életnek semmi értelme mert tényleg nincs,na most két lehetőség van az első tovább fojtatod ezt a gondolatmenetet és szomorkodsz a szobadban vagy a második lehetőség fogod magad és ami örömet tud szerezni azt csinálod és megpróbálod jól érezni magadat amíg lehet.

Engem sem hoz lázban a pénz de tényleg,az sem érdekel kinek milye van? Nekem sincs szükségem semmire sem,nem kell luxus autó,nagy villa semmi.

Kb ugyan így voltam mint te és még vagyok is, igaz én terveztem csak hogy el megyek orvoshoz de valamiért nem tettem.

Szeretek kirándulni,menni,utazni, világot látni,vezetni ezért ki próbáltam a sofőrködést ami eddig tetszik sima B kategóriás jogsi, de a jövőben lehet le teszem a C+E is mondjuk ott már nincs nagy szabadságod mivel nem tudsz megállni akár hol,szabadidőmben mikor várni kell el megyek kirándulni,új ételeket kóstolok meg,utam során találkoztam már pár furcsa dologgal,szép helyeken járok,falvakat és városokat fedezek fel, tudom ez az egész mindenség illúzió sehol sem tökéletesek a dolgok de ezzel nem tudunk mit kezdeni,meg kell próbálni élvezni az életet,szerencsére nagyon jó főnököm van akinek nem csak egy robot vagyok ő is volt alkalmazott tudja milyen ez a furgonozás,nekem be jön,oké lehet hogy meg kéne oldanom a fejemben a dolgokat de ahogy olvasom az orvos azt javasolta találni kell valamit igen ezzel a dologgal csak el nyomom a problémát de én valamiért szeretek menni és élvezem is szóval végre jól érzem magamat,cigány élet ez de kb ez olyan mint ha lakókocsival utazgatnék ide-oda és közben melózok is,mondjuk nem én döntöm el hova akarok menni? de ott vagyok a celnál és van időm akkor fel fedeztem a dolgokat.

Oké szar az élet még mindig de ha csak vagyunk el telik az idő,ha meg csinálunk valamit és élvezzük is akkor is el telik az idő de szerintem már is sokkal de sokkal jobb tud lenni.

Azért őszintén szólva itt valamiért kapok kedvet az élethez,rendesebbek külföldön az emberek is oké vannak bunkók is, de valamiért rá jössz arra hogy azért élni is jó,például kirándulás során az erdőben Németországban minden egyes ember köszön ami először furcsa volt.

Találj valamit,ami jó, többi dologgal pedig ne foglalkozz,sportol az is nagyon jó hidd el, igaz én nem rég kezdtem futni mindig máshol így eléggé változatos 🙂 gondolkozom azon hogy biciglit is be zsúfolom valahová aztán ha van idő tekerek is.

Nem ismerlek de ha gondolod próbáld ki ezt a műfajt, eléggé fiatal vagyok gondolom te is szóval túl lehet élni,meggazdagodni nem fogsz a fizuból főleg hogy sokkal kevesebb a munka a járvány miatt de így legalább én többet tudok kirándulni és akár majd te is, elején leszek nehézségek de bele lehet jönni aztán élvezni fogod ha a tengerparton vagy stb..

Nemzetközi furgonozásnak hívják.

Én is hasonlóan érzek. De nem ennyire földtől elrugaszkodottan.

Az életembe és a kudarcaimba érzem magam bezárva, telnek az évek és nem, hogy nem jutok előre, épülök le. Tehetetlen vagyok és nem tudok kilépni/továbblépni ebből a helyzetből. Egyre inkább azt érzem, hogy csak vegetálok. Várom míg teljesen kizsigerelnek, aztán vége. A korábbi célok inkább vágyálmok, távoli utópiák lettek. Már jó párszor megfordult a fejemben, hogy rá kellene állni valami erősebb drogra. Annyi pénzem van, hogy egy időre ellegyek vele. Aztán mire ezzel az életvitellel tönkremegyek, addigra máshogy is ott lennék, max nem lenne annyira rossz. Vagy éppen egy diliház. Begyógyszereznek, elvagy magadban, szórakoztatod magad a kis hülyeségekkel senki nem b/sztat, aztán kész. Persze, nyilván egyik sem értelmes életcél, de egyre többször jutnak eszembe ilyenek.

#9: Látom, nem sikerült végigolvasni az egész választ.

#8