Mit kell tenni vagy hogy kell ezt leküzdeni, hogy az embernek mély és tartós kortárs kapcsolatai legyenek?
Most leszögezem: ne írjon senki, hogy ismerkedni szeretne, nem fogok neten ismerkedni, főleg nem itt a Gyakori Kérdéseken!!!
16 éves vagyok és lány.
Eddigi életem során sose volt olyan baráti kapcsolatom, mint sok más embernek. Engem nem hívtak még el sose sehova, nem voltak nagyon közeli barátaim. Mások naponta vagy legalábbis hetente mennek bandázni, osztálytársak és nem osztálytársak is egyaránt. Nekem ilyenekben sose semmikor nem volt részem, mert nem tudok olyan szintű barátságot senkivel se kiépíteni, akikkel elmehetnék bárhova is. Jó példa erre a mostani helyzet: két és fél hónap telt el, senki nem írt rám, hogy hogy vagyok, ha én írtam rá valakire, vagy vissza se írt, vagy csak unottan válaszolt, mert senkinek nem vagyok fontos, és úgy érzem, soha nem is leszek az. A nyakamat teszem rá, hogy nyáron se fog senki rám írni. Az meg szerintem gáz, ha mindig én írok mindenkire.
Én vágyom arra, hogy bringázni menjek valakivel, vagy egyszerűen csak menjünk fagyizni egyet, de nem hív senki soha. Ha meg én hívok el valakit, akkor jaj most nem ér rá, oh bocsi, más tervem van. Már vágyom ezekre a barátságokra, hogy valakivel csak úgy elmenjek valahova, mert az egész életem úgy telik el, hogy a telefont nyomkodom, vagy a gép előtt ülök és sorozatot nézek.
A leggázabb ebben az egészben az, hogy tudom, hogy nem azért telefonozok folyton, mert otthon ülős típus vagyok, vagy a szüleim nem engednének el, hanem mert nem tudok normális kortárskapcsolatokat kiépíteni, és ez csakis az én hibám.
Mindenki azt mondta, hogy ne parázzak, mert majd a középsuliba könnyebb lesz az ismerkedés, de nem. Kib-sz-ttul nem. Mert középsuliba már úgy érkeztek sokan, hogy mindenkinek megvolt a kis baráti köre, volt, akik már óvoda óta ismerték egymást. Én ezekbe a baráti körökbe nemigazán tudtam csapódni, pedig próbálkoztam. Eltelik majd fél év, és nem találkozok egyik osztálytársammal se, és így sem fogok majd senkinek se hiányozni. De akik kb. 2 hete nem látták egymást, azok hiányolják egymást.
Én hatodik osztályban iskolát váltottam költözés miatt. Az ottani osztálytársaimmal volt kortárs kapcsolatom, rendszeresen lementünk a játszótérre bandázni meg fagyiztunk, sütiztünk. De mióta eljöttem onnan, megszakadt az ottani osztálytársaimmal is a kapcsolatom, mert egy idő után már csak én írtam nekik, és ők nem írtak nekem. Aztán már az üzeneteimet se nézték meg. Amikor hatodik osztályban sulit váltottam, ott se tudtam úgy beilleszkedni, hogy én is fontos legyek nekik vagy engem is elhívjanak akárhova is párszor, mert már ők akkor ott voltak 6 éve vagy még annál is több éve egymásnak. És ez a legnagyobb probléma velem: szinte sehova nem tudok beilleszkedni, senkihez nem tudok csapódni. Ebben is én vagyok a hibás, mert mások be tudnak normálisan csatlakozni az osztályba, csak én nem.
Nem vagyok egy antiszociális barom, legalábbis én nem tartom magam annak, vannak az iskolába úgymond haverjaim, akikkel elnevetgélek meg minden, de iskolán kívül köszönik szépen, nem kérnek belőlem.
És a jelentől jobban csak a jövőtől félek, hogy mi lesz majd felnőtt koromban. Egyáltalán lesznek olyan barátaim, akik igazán a barátaim és nemcsak haverok? Lesz párom, aki mellettem van?
Nem tudom, ez mennyire számít, és tudom, hogy így is hosszú, de azért leírom:
anyámnak és apámnak sincsenek kortárs kapcsolataik. Nincsenek úgy igazán barátaik. Apámnak azért nincs, mert bevallása szerint nem kellenek neki se barátok, se ivócimbora, anyámnak pedig nagyon rövid és tartóstalan (WTF) kapcsolatai vannak. Tehát pár hétig meg hónapig öri barik, aztán anyám csalódik bennük, és utána pár hét múlva már mások lesznek az öri barik. Van egy öcsém, aki teljesen társasági ember, ő hetente többször is elmegy a barátaival bandázni meg minden.
válasza: válasza:Mi lehet a baj veled? Semmi. Nyugi, semmi.
A sikertelenséged oka az, hogy jelenleg egy már zárt, kiépült struktúrában keresed a helyed. Ez a "kész" struktúra a sulid, az osztályod. Ha és amennyiben nyitod a látóköröd, kiderül az osztályodról, hogy muszáj tartja össze őket, az is átmenetileg. Ott azért barátkoztak össze az emberek, mert nekik így volt kényelmes: nem kellett keresni egymást, adódott a barátkozási lehetőség.
Javaslom az alábbit:
-alkoss kezdő, új csoportot! Kezdj el szervezkedni. Legyen valami olyasmi a csoport összetartó ereje, ami kötetlen, de szórakoztató (mi a hobbid? Én abba az irányba indulnék), vagy
-csatlakozz valami érdekmentes csoporthoz, ami nem okvetlenül a kortárscsoportod: légy önkéntes, vagy hasonló,
-ha nagyon nyomaszt az egyedüllét, járj pszichodrámára. Ennek kettős haszna van: megérted magadat, hogy jutottál ide és hátha kialakul valami ismeretséged ott a csoportban,
-hosszú távon viszont érdemes az ún. társas éned kifejlesztésére időt és energiát fordítani. Ha édesapád egyedülléte és édesanyád képtelensége a tartós kapcsolatok kialakítására számodra nem vonzó példa, dolgozz magadon.
Nem fogok privit írni, viszont jó munkát kívánok neked!
válasza:Nem te vagy a hibas. Csak "rossz" emberekkel vagy korulveve.
Es esetleg, csak talalgatok magambol kiindulva, nagyon erzodik, hogy ketsegbeesetten baratkozni akarsz? Ugy ertem, hogy en is amikor uj kozegbe kerulok, nagyon sokszor volt mar, akkor eleinte mindig gorcsos vagyok, aztan amikor eljutok oda, hogy kb lexarom, nem erdekel, akkor valahogy elkezdenek jonni az emberek. Ok, mondjuk mely baratsagokat nem kotottem, de legalabb ok is keresnek.
Ahogy az elozo is irta, elkezdhetnel valami csoportot szervezni.
Facebookon letrehozol egy event-et,pl biciklitura itt, ekkor tali, stb
megosztod.
Vagy nezd vegig, hogy a kornyekeden milyen lehetosegek vannak. Egy nyari intenziv nyelvtanfolyam, akarmi, ahol kozos az erdeklodes es most indul.
válasza:Ha az iskola nem a te tereped, akkor sport/hobbi/állat tartás kapcsán is lehet ismerkedni. Pld. szeretsz biciklizni, akkor keress egy olyan közösséget, akik túráznak biciklivel, ha nem is a te korosztályod, a közös érdeklődés összehozza az embereket. Ha ilyesmi nincs felétek, akkor te is megszervezheted.
Hidd el, hogy akinek 100 barátja van, annak valójában egy sincsen! Az iskolai barátságok nagy része felszínes, és nem tartós, biztos lesz barátod, párkapcsolatod felnőtt korodra, csak maradj ilyen nyitott.
válasza:Mintha rólam írtál volna 16 éves koromban. Már 22 vagyok, de még mindig ugyanitt tartok az egyetemi "közösségben" (ami most, az idők végezetéig tartó távoktatásban amúgy is nem létező dolog).
Igazából szerintem az emberek nagy része eleve olyan társaságot nevez "barátoknak", ami valójában NEM az. Ők is ugyanolyan felszínes kapcsolatban vannak, mint pl te az osztálytársaiddal, csak vagy nem vesznek róla tudomást, vagy simán megfelel nekik a dolog. Nekem is voltak olyan "barátságaim", ahol mindig írtunk egymásnak, ha találkoztunk, akkor elvoltunk. Aztán amikor gyanút fogtam, hogy annyira nem is vagyok fontos az illetőnek, akkor kipróbáltam, hogy mi lesz, ha nem írok neki. Semmi nem lett. Észre sem vette, hogy valami hiányzik az életéből.
Nem tudom, hogy ez neked mennyit segít, de saját magamon megfigyeltem, hogy mennyire belém nevelődött a szüleim aszociális természete. Alapvetően én igényelném a társaságot, de gyerekkorom óta minden alkalommal, amikor pl elhívtak valahová és szóltam a szüleimnek, hogy mennék kb az volt a reakció, hogy "minek?". Húzták a szájukat, mert ŐK nem szívesen mentek volna, ha őket hívták volna és nem értették, hogy én miért szeretnék menni. Megfelelési kényszeres gyerekként egy idő után már magam mondtam le programokat vagy titokban mentem ide-oda, mert annyira rosszul esett, hogy már megint "csalódást" okozok a szüleimnek azzal, hogy olyasmit csinálok, amit ők nem szeretnek. Na ezt nem szabadott volna hagyni, le kellett volna sz#rnom, hogy mit gondolnak.
válasza: válasza:Jaj hagyjuk már, hogy mindenki a hibás, csak én nem! Az, hogy én nem tudok sehova se normálisan beilleszkedni, az nem nás hibája, az az enyém. Senki másé.
És hagyjuk már azt, hogy mindig mindenki felszínes meg magamutogató.
válasza:Ok, szerintem senki nem mondta, hogy mindenki hibas csak te nem. Es azt sem, hogy mindenki felszines es magamutogato.
Ha korbenezel, es tenyleg latsz, akkor latni fogod, hogy a baratsagok nagy resze azert van, mert ott volt a masik, mert jo tarsasag, jol lehet okorkodni vele, mert nincs mas elerheto stb
Szerintem eleg ritka az igazi kapcsolat.
Es a felcsattanasodbol itelve, talan tenyleg veled van a baj.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!