Ezek kényszergondolatoknak számítanak? Hogyan lehet ezeket kezelni?

Sajnos néha rámjön az "Agymenés", vagy nem is tudom hogy fejezzem ki. Olyan dolgokra gondolok, például amikor jön a vonat, és én egy méterre állok a peron szélétől, és arra gondolok, hogy nehogy beugorjak elé, és emiatt inkább eltávolodok pár métert a sínektől. Olyan is volt már, hogy megláttam egy szegény kéregető nénit a felüljáró tetején, és akkor olyanra gondoltam, hogy mennyire védtelen, és akár el is lehetne venni tőle simán a poharát, amibe kéreget. Néha egyébként szoktam neki adni, mert sokszor látom munkába menet. Ez annyira gonosz, aljas gondolat, de mit tegyek, ha néha ilyenek jutnak az eszembe? Persze sosem tennék ilyeneket, de mégis megnyugtat, amikor hátralépek a sínektől, vagy pénzt adok a néninek. Olyan is volt már, hogy beszélgettem valakivel, aki mondjuk egy fontos személy a számomra (például egy jó barát) és eljön egy pillanat a beszélgetésben, amikor egy durva beszólással akár annyira megsérthetném, hogy az véget vetne a kapcsolatunknak. Szóval arra gondolok, hogy ha ezt és ezt mondanám most, akkor az hihetetlenül nagy gonoszság lenne vele szemben. Természetesen nem mondok végül ilyet. Szeretném tudni, hogy más is van-e így ezzel, és mit tanácsoltok? Normális ez?