A magyaroknak miért nem elég jó soha semmi?

Most az alapjövedelem kapcsán jutott a kérdés eszembe, mikor is láttam egy csoportban, ahol benn vagyok, hogy egyesek a 60ezer Ft-os alapjövedelemre is húzzák már a szájukat (ami még puszta felvetés tárgya), mondván, abból nem lehet megélni.

Tehát tartsa el az embert a társadalom, neki aztán meg hátha lesz kedve dolgozni.

Megy a sirám, hogy bezzeg Ausztriában, Dániában mennyi a fizetés, mmiközben a világ felső 5%-ába tartozunk életszínvonalban így is, és tegyük hozzá, minden lehetőség adott arra, hogy itthon is boldoguljon valaki és sikeres legyen szinte bármilben, ha hajlandó rendesen dolgozni vele.

És ez van itthon kb. minden kapcsán, mióta az eszemet tudom, magamat is rajtakapom sajnos néha, hogy bármi összejön, előbb utóbb a rosszat látom meg benne, ahelyett, hogy hálás lennék.

Ez kultúra, vagy történelem, vagy akár valamiféle genetika?