Észrevette valaki, hogy megváltozott a társadalom?

Ez egy ördögi kör, ahol valakinek egyszer engednie kell (jelen esetben neked), különben egyre ilyen hűvösebb lesz a világ.

Az emberek nem tesznek semmit önzetlenül. Tehát ha tudják, hogy pl a terhes hölgy nem fog agyon hálálkodni, mert előre engedték, akkor nem is engedik előre.

Más tészta, őket nem engedi senki előre. Tehát jótettért cserébe jótettet várnak (teljesen jogosan) (akár egy 'köszönöm' is elég!), azonban mivel ezt a jót senki sem teszi meg nekik, így nem tesznek ők sem semmit.

Lehet azt mondani, hogy illemtan így, erkölcs úgy, de jótettért cserébe jótett.... ugye érthető. Tehát valakinek engednie kell, ez ilyen körkörös függőség.

Jómagam ugyan előre szoktam engedni bizonyos emberkéket, de azért bennem is van hiba.

Más tészta, hogy 'gyerek' vagyok, de valamiért az olyan embereket, akik "csak úgy" szólna, utálom. Tehát miért engedjek élere valakit, csak mert terhes? Dönthetett volna úgy is, hogy nem vállal gyereket.

De hogy ne csak itt ragadjunk le, igazából a hozzád hasonló emberek nem ideologzálják meg, hogy miért lesz nekem jobb, ha előre engedek valakit. Jobban fog utána kedvelni az az idős néni, ha átadom a helyet? Vagy a boltos bácsi mosolyogni fog rám, ha köszönök neki?

Bár nem a kérdésre válaszoltam eddig, de szerintem azért nem jeleznek vissza, hogy "Köszönöm!", mert egyszerűen a világ személytelen lett. Számítógépek, TV-k, stb uralta a világ. És ez bőven rásegít erre.

A mai világ arról szól,hogy taposd el a másikat.

Ha mindenkivel kedves vagy,azt gondolják "gyenge vagy".

Én liberális nézeteket vallok,de én is hasonlóan előzékeny vagyok.

És azt vettem észre,hogy az utcán mindenkit én kerülök ki.

A média agymosása miatt van ez. Minden rólam szóljon, ego, csak nekem legyen jó, senki más nem érdekel, vásárolj, élvezd az életet, ez neked jár. Tiszteletre, udvariasságra nincs idő, és anyagilag sem éri meg. Régen ez tényleg nem így volt, de régen nem volt internet, sem ennyi reklám. Ha véleményed volt, akkor ki kellett állni arccal, névvel, az meg ugye macerás.

És ennél már csak rosszabb lesz a helyzet a jövőben.

Anyukám azt mondta (és szerintem nagyon is igaza van), hogy emberek elhidegültek, eltávolodtak egymástól. Elég fiatal vagyok, hisz ebben társadalomban kell felnőnöm, de amikor én is elengedek valakit a bicikliúton vagy egyéb alapvető, kedvesebb dolgok akkor néha egy "kösz"-re se futja, de én ennek ellenére mégis megköszönöm, ha egyáltalán elengednek stb...

De hát ezt egyébként nagyon lehetne vesézni, de én tizen ennyi-mennyi évesen nem szívelem ezt a társadalmat. Egyrészt én is tapasztalom, átélem és attól félek, hogy rám ragad, de én nem akarok ilyen rideg lenni az emberek felé, de ha kedves vagyok, akkor meg néznek rám, mint borjú az új kapura.