Mennyire éreztétek máshogy magatokat, miután betöltöttétek a 18-at?

Ma eszembe jutott, hogy 12 évesen mennyire vágytam rá, hogy belépjek az igazi "tinikorba". Két hónap és 18 leszek, ma pedig pont eszembe jutott ez az emlék. Lassan pedig nagykorú vagyok, és olyan furcsa belegondolni, hogy mikor 5-6 éve néztem a Nickelodeonon a sorozatokat, akkor mennyire felnőttnek láttam benne mindenkit (most ne mondjátok, hogy ott tényleg felnőttek voltak a színészek, nem így értem). Hirtelen úgy érzem, mintha elrepült volna az idő. Egy év és egyetem, lassan munkakeresés, nagyváros, különköltözés. Felemelő érzés, de egyben ijesztő is. Leginkább az, hogy már nem foghatom a szüleimre a meggondolatlan döntéseimet, mint anno gyerekfejjel, nem fogják elnézni már.

Bennetek milyen gondolatok fogalmazódtak meg az én koromban?