Nagyon fura ha alvás előtt, mikor betakarózok és lehunyom a szemem, szeretem azt képzelni, hogy egy 2-3 éves kisfiú vagyok, akit éppen altat valaki? 26/F
Valaki, aki vigyáz rá, vagy hasonló.
Néha az egyik kezemmel még meg is simítom a fejem, mintha simogatnának :D
Teljes és komplex családban nőttem fel egyébként, vannak rendes szüleim, akik szeretetben neveltek, szóval anyakomplexussal ez nem igazán magyarázható.
A pszichológia tudománya éppen arra alapul, hogy mindaz, amit mi tudunk, amit te is írtál pl., hogy milyen tökéletes családban nőttél fel, az csak a jéghegy csúcsa mindig. A tudatalattid sokkalta nagyobb és gazdagabb érzelmi világgal bír, mint a tudatod, ezért is szereti annyira a pszichológia az álmokat, mert az a tuladalattid hangja. Avagy csak azt akarom mindezzel mondani, hogy te hiába vagy biztos abban, hogy az anyakomplexus rád nem lehet jellemző és hiába pontozta le durván a nép azt a válaszoló, aki mégis ezt válaszolta (amit az új idióta rendszer szerint én még csak feljebb sem pontozhatok, mert akkor engem húznak le azzal, hogy ellentmondok a nép akaratának, mekkora hülyeség ez ez új rendszertől, bicskanyitogató szerintem!), egy kicsit megkapargatnánk annak a tökéletesen szerető családodnak a képét és máris kiderülne, hogy bár te tudatosan úgy észleled a mai napig is, hogy minden oké, a belső világod mégis hiányt szenvedett figyelemben, gondoskodásban, különben nem így aludnál el, legyen ez bármilyen aranyos is tényleg. :)
Ajánlom a témában a nagy sikerű Terápia sorozatot, amely pont erről szól, hogy a felszínesen tökéletesnek tűnő átlag emberekkel elég egy óra intim beszélgetés és máris feltűnik a nézőnek is, hogy nem is olyan tökéletes az, amit a páciens tökéletesnek ábrázol. Írom én e sorokat úgy, hogy egészen pár évvel ezelőttig én is úgy meséltem az én tökéletes családomról (vagy inkább a nem tökéletes családom egyetlen tökéletes eseményéről) mindenhol mindenkinek, hogy teljesen meg voltam győződve arról, hogy legalább az az egy rendeben volt, egészen addig, míg valaki vissza nem kérdezett teljes döbbenettel, hogy ezt most csak viccből meséltem, ugye? És nem értettem, hogy miért. Aztán megértettem, hogy jé: tényleg! Az sem volt normális. :) Kiskorom óta az egyik kedvenc mondásom az, hogy magyarázd meg egy pontnak, hogy mi az a gömb, azaz senki sem lehet próféta a saját hazájában, azaz egy jó szakemberrel megosztva ezt a kérdésedet te is rácsodálkozhatsz arra, hogy a te teljes és komplex és szerető szüleid talán mégsem elégítették ki minden belső igényedet, még ha tán csak olyanokat is kihagyva, amely csak ezt okozza - ettől te még nem vagy elmebeteg és én sem kiáltom ki vadembereknek a szüleidet, csak épp senki sem ismerheti úgy a saját belső világát, ahogy azt egy erre képzett szakember bemutathatja neked úgy, hogy te ismerd fel magadban a saját családod hiányosságaid, vagy legalább is nevelési módszerei közül azt, amely hozzád épp nem volt való.
Lelki problémákra vezethető vissza.
Pl szeretethiány, elégedetlenség a jelen életeddel, magány, esetleg még szülőkomplexus...stb
Szerintem meg szimplán nem szeretethiány, hanem gyerekkori jó élmény, anyukája tudta hol az a nyugtató pont amivel elalszik, szerintem nem kéne bele látni pszihológiai hülyeséget a tudatalattiba, mert gyakran van hogy a tudatalattit is félreértik. És 11-es lehetett tökéletes az az esemény, csak mondjuk akivel beszéltél, nálunk nem ez volt a családi norma, és azt hogy te tökéletesnek és boldog pillanatnak élted meg ahhoz semmi köze a pszihológiához, sem a hiányhoz, hanem szimplán csak egy boldog pillanathoz, egy boldog élményhez. Egyébként nyugodtan pontozhattad volna azt aki szerint anyakomplexus, mert szabad akaratod van egyetérteni vagy nem, de belelátni ismeretlenül olyanokat, amiknek a kérdezőnél szerintem köze nincsen nagyon nagy hülyeség, mint ahogy az ismerősöd részéről is bunkóság volt eza reakciója a boldog pillanatodról, bár nem tudom milyen boldog pillanat, szóval igy láttatlanba nem akarok véleményt alkotni, de hiánnyal és pszihológiával elemezni minden egyes boldog pillanatot hülyeség.
Biztos hogy anyuka tudta mi az a pont a fején ami megnyugtatja elaltatja, és neki ez megmaradt. Pl. az egyik ismerősöm meg úgy nyugodott meg ha a fülének az alsó fülcimpáját cirógatta, nem tudta, de ott van köztudottan az az akupresszuras pont ami nyugtató hatású, sőt ha ideges volt a füle mögött bekékült neki, mindig csekkoltatta és tényleg kék lett neki. Hülyeség elemezgetni, nagy többségében sablont ráhúzni a másikra botorsag.
* csak mondjuk akivel beszéltél, náluk nem ez volt a családi norma
náluk javítva nem nálunk ezt elírtam, én nem az ismerősöd vagyok nehogy megijedj :D
10-es ha társulna hozzá egyéb fikszáció vagy hülye gondolat akkor lenne beteges. Mert ez kb. olyan mint amikor a vizsgázó bemegy a vizsgára a kedvenc kavicsával és azt szorongatja mert biztonsagot ad neki es megnyugtatja es ha nem lenne nala az a szerencse kavics lehet tobb idore lenne szuksege hogy eszebe jusson a keserves ejszakakat tanult fontos vizsga tananyaga. A kavics abban segit hogy ne figyeljen arra hogy izgul mert jol szeretne teljesiteni magyaran szolva megnyugtatja, biztonsagot ad.
Itt szimplan arrol van szó hogy van egy pont a fejen amit ha simogat akkor elalszik nem kell ehhez nagy tudomany. Olvass utána pl a kisbaba ha nem tud aludni akkor melyek azok a pontok a fejen amik megnyugtatják. Egyet en is tudok mondani pl. a ket szeme kozott az orrnyeregbe de nem csak itt. Ha anno anyukaja igy altatta el es ez bevállt neki akkor ezt alkalmazhatja sajat magan is felnott koraba ha a sok munka miatti stresszes faradtsag miatt nehezebben tud elaludni. Ez csak szimpla természetes altató, semmi több.
Te nem szoktad a fejed simogatni a ket kezeddel ha fáj a fejed? Mert szerintem ösztönös pl. Ha nekem a szemem miatt fáj akkor összefogom az orrnyergem es ugy simogatom maszirozva es utana ellazul a szemizmom es ebbol adodoan el is lazulok vagy ha a homlokomnal fáj mert meg vagyok fázva akkor a homlokomat simogatom es van mikor konnyebb kifujjni utana az orrom is. Vagy a fejem ket oldalat. Egyreszt enyhiti a fajdalmat masreszt megnyugtat mert enyhitette a fajdalmat.
Az hogy mit kepzel kozben hogy 2 vagy 3 éves gyereknek képzeli magat az akkor lenne beteges ha egesz nap ismetlem azt hinne hogy ő egy 2 vagy 3 éves gyerek van ilyen betegseg is nem jut eszembe a neve de itt csak igy altatja el magat. Felfoghato ez ugy is hogy igy keszul tudat alatt majd a jovobeli apasagra mert probalja beleelni magat milyen lehet egy 2 vagy 3 eves gyereknek az elalvas nehezsege mikor is ebben a korban olyan mint egy kis szivacs minden erdekli es inkabb egesz nap csak ebren lenne hogy felfedezhesse a vilagot. Empatikus tanulas semmi tobb szerintem. Nem rosszbol mondom de a betegesseg nem itt kezdodik. Irt beteges gondolatokat? Nem. Egesz nap 2 vagy 3 eves gyereknek hiszi magat? Nem. Akkor no para.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!