Vannak akinek annyira taszító az országban uralkodó nacionalizmus, hogy a Trianoni békeszerződés történő megemlékezés is ellenszenvet vált ki belőle?
Szó szerint undorodom a nacionalista világnézettől, attól, hogy sokan mindenben ártatlannak és áldozatnak állítják be Magyarországot és a magyarságot, miközben más nemzetek tekintetében kollektív megvetést táplálnak.
Persze nem csak a hazai nacionalizmus vált ki belőlem ilyen érzéseket... Ráadásul mindez egyre jobban keveredik a populizmussal, ami méginkább ellenszenvessé teszi.
Általában az átlagos szélsőjobboldali nacionalista ilyenkor azzal jön, hogy nemzet ellenes vagyok, miközben nekik egyedül az jelenti a nemzetet, hogy közösen gyűlölhetnek másokat.
Persze lehet nevetgélni azon, hogy „idősebb vagyok, mint Szolvákia" vagy „szőrös talpúnak” nevezni a románokat, de ettől nem lesz élhetőbb hely az ország, csak további konfliktusok keletkeznek. Lassan sereghajtók leszünk társadalmi és gazdasági fejlettség terén is a régióban, de legyünk büszkék és boldogok, mert magyarok vagyunk. Mintha az olyan nagy érdem lenne...
Közben semmit nem tudnak a magyar kultúráról...
régebben én is felb***tam az agyam ezeken de mióta külföldön élek és dolgozom olyan magasból szarok ezekre hogy csak na.
A magyar belpol híreket néha megnézem és vállon veregetem saját magam hoyg JÓL döntöttem, hogy elhagytam azt a trágyadombot.
A nacionalizmus és a sovinizmus két külön dolog, ne keverjük a szezont a fazonnal.
Én a szélsőséges liberálisoktól vagyok rosszul. Még jó, hogy nem vagyunk egyformák.
#5 A nacionalizmus általában magával vonja a sovinizmust és a xenofóbiát. A hazaszeretet egészséges megnyilvánulását inkább nevezném patriotizmusnak.
#4 Ideális esetben nem erről kéne szólnia, de nehéz ettől elvonatkoztatni.
Nem vagyok szélsőséges egyáltalán, sőt rosszul is vagyok azoktól, akiknek a hazaszeretet abban nyilvánul meg, hogy utálunk mindenkit.
Azokat se szeretem, akik mindenhol Nagy-Magyarországot hirdetik és kérnek mindent vissza, hiszen tudjuk, hogy politikailag mennyire lehetetlen, de ha nem is lenne az, mennyi belső konfliktussal járna.
De. Fontosnak tartom, hogy megemlékezzünk. Ne uszítsunk, ne gyűlölködjünk, ne sírjuk vissza 100 év után is az elcsatolt területeket. Szimplán emlékezzünk meg, hogy volt nekünk egy országunk egykor, ami nagy és viszonylag dicső volt a korban, és ahol egyik napról a másikra magyar emberek idegen országban találták magukat egy szerződés miatt, ahol nem kevés hátrány érhette őket a származásuk miatt.
Ennyi az egész. Fontosnak tartom, hogy a tragédiákról megemlékezzünk legyen az holokauszt, kommunizmus, 48 vagy 56, esetleg most Trianon.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!