Szoktad magad hasonlítani másokhoz? Rivalizáltál már valaha valakivel?

Szoktam és a környezet nyomására ez elkerülhetetlen. Van egy csomó elvárás, amit a korhoz kötnek és ha az ilyen elvárásokat erőltető embereket nem tudja kizárni az ember az életéből, akkor megszívja. Na, nálam ez a helyzet.

Rivalizálni maximum haverilag rivalizáltam, szórakozásból.

Sokáig csináltam.

Aztán megtanultam, hogy negyedik szabály szerint A saját múltunkhoz hasonlítsuk magunkat, ne mások jelenéhez!

Ahogy #1 írja.

#2: Ez a negyedik szabály honnan jön? Forrást tudsz adni?

Én ott tartok hogy nem akarok abszolut rivalizalni soha, pl irigy sem vagyok, siman bele vagyok nyugodva hogy mindenkinek megvan ami nekem nincs.màr megszoktam amugy is.

En csak azt kezdtem el boncolgatni hogy de miert vannak ràm negativ hatassal?

Szoval ha pl nyomast érzek, hogy nekem nem sikerül ez vagy az, hiaba küzködök, es ha azt latom,.masnak megvan, milyen boldog stb, amit amugy az orrom alà is dörgölnek szemèrmetlenül visszafogotsàg nélkül, ettöl a bennem rejlö szomorusàg vagy nyomàs csak még jobban nö, még jobban mardos.

Szoval màsok sikere miért negativ èrzeteket vàlt ki mikor alapbol sem önzönek, sem irigynek nem tartom magam.

És ösztönösen el kezdem ignoràlni a sikeres embereket, szoval nem tudatosan megutàlom hanem ösztönösen mintha menekülnék elölük, mintha nem is hozzàm tartoznànak es mintha engem csak hàtràltatnànak az életben azzal, mintha az önbecsülésem rombolnàk röhögve. Segitöszàndék vagy empàtia abszolut mellözésével.ami persze nem is lehet elvàràs.

Nem értem az egész pszichologiàjàt. Amikor vki mintha csufolna olyanokkal, hogy bi bi bí, mint az ovisoknàl.mintha lehuznànak csak a sikeresek.es nem felemelö erök az életemben hanem forditva.

#2 vagyok, többen kérték, ezért itt a forrás :

Könyv : 12 szabály az élethez

Fejezeteket van bontva. És az egyik fejezet ez a szabály.

Megvan digitálisan is.