Agyalás, miért, hogyan....?

Nekem is problémám van ezzel, ilyenkor emlékeztetem magamat, hogy így úgysem fog jönni a megoldás, legfeljebb úgy érzem megbékéltem valami mellett, de fél nap múlva már az ellenkezőjénél kötök ki és ez így megy tovább, egyik végletből a másikba és sosem végleges.

Ezek eszembe jutnak az segít abbahagyni, vagy a meditáció ami hihetetelen sokat segített ilyenkor, vagy lefoglalom magamat valamivel, értelmes dolgokat csinálok(ilyenkor valamilyen alkotó munkát általában).

Olyankor jönnek elő nyomás nélkül a valódi belső érzések és gondolatok, így tudsz nyugodtan hallgatni a bensődre, hogyha nem helyezel nyomást magadra.

Ez alapvetően introvertált személyiséget feltételez. Nagyon jó tulajdonság ez, én nagyon szeretem.

Általában azt kell észrevenni, hogy mikor van már olyan, hogy ugyanazon rágod magad keresztül újra és újra... mi az, amikor már nincs eredménye ennek a gondolkodásnak. Ilyenkor érdemes elfoglaltságot találni.

Jó esetben suli/munka megadja ezt az elfoglaltságot. Utána meg a hobbik.

Javaslom az önfejlesztő könyveket.

A magammal történő belső kommunikációm megértéséhez az asszertivitás, és a hozzá hasonló szemléletű kommunikációs könyvek segítettek (pl erőszakmentes kommunikáció)

Ezzel nagyon jól lehet kontrollálni a felesleges gondolatokat, és tudod motiválni magad helyette valaminproduktív cselekedetre (pl újabb önfejlesztő könyvek felkutatására, elsajátítására 😃 )

Ràm mikor elalvàs elött jönnek az ilyenek hogy hu ezt is azt is amazt is intezni kéne es mindig odàzom csak,(mert munkahelyen vagyok, vagy ha szabin vagyok akkor meg okkal, mert dolgom van, vagy ha vegre szabadidöm van akkor vagyok pont KO, szoval soha nem aktualis)de egyre égetöbb, vagy akkor mondjak le rola örökre, elkezdek felpörögni ezerrel es bele akarom vetni magam, de ugye ejjel senki nem vesz fel telefont nincsenek nyitva hivatalok, nem tudok egy papirt se leadni ujabban meg ra is tett a Korona is, stb,.

Mindig azzal nyugtatom le magam, hogy abszolut meg van ugy is kötve a kezem, semmit nem tudok tenni, az éjjel a tehetetlenség àllapota, értelmetlen kikészitenem magam reggelre olyan miatt, amit ugy sem tudok éjjel megtenni, vagy intezni. Igy szépen telenyomom az agyam hülyeséggel pl zene film es sz.rok az egészre.

És màs esetben eddig a legeslegnagyobb agymenésem is csak annyi volt, egy problemakeresésre, hogy olyan jo lenne ha lenne pl egy mindent tudo varazsgömböm, vagy barmi ami megmondanà lepesenként hogy mit tegyek mi hogyan lesz jo, hogy rendbe tudjak mindent rakni. Erre a kövi megszületett gondolatom, es ha mindent ugy csinàlnék ahogy a varazsgömb mondja es pofàraesés lenne a vége? Mi az ami megalapozna egy olyan bizalmat amivel en kivülröl jövö segitséget egyàltalàn elfogadnék ill annak làtnàm értelmét?

Szoval füstbe ment az a tervem is hogy egyaltalan segitseget kérjek vagy ilyen uton induljak el. Mert az is zsàkbamacska hogy a megoldashoz vezetne e.

Nos szoval miutan szembesültem azzal, hogy kb ennyit èr az, ha en fèlàlomban agyalok, azaz egy nagy semmit, ami nem vezet sehova, azota lelkiismeretfurdalas nelkül nézek idiota filmeket agyalàs helyett.