Mit tegyek, hogy ne érdekeljen mások véleménye? Ti ezt hogy éritek el?

Én jobb vagyok náluk, ergo véleményem is jobb az övéknél.

Ja meg ingyen van a vélemény és annyit is ér.

Én ezt fokozatosan értem el. Ha azon kapod magad, hogy olyat csinálsz, amit nem szeretnél, gondolkodj el, hogy "miért csinálom ezt?", "mások kedvéért vagy magamért teszem?". Emlékeztesd magad, hogy nem történik semmi, ha néha nemet mondasz valamire.

Azért ne sz@rd le azt, aki azt mongja, hogy a "le akarok" két szó.

Én nagyon szorongós voltam régen, meg sem mertem szólalni társaságban, nem hogy a véleményemet felvállalni. Aztán egy tanácsadó segített, hogy kicsit több önbizalmam legyen, elmagyarázta, hogy az nem természetes, hogy mindenkitől kevesebbnek érzem magam, és rájöttünk hogy a neveltetésem miatt alakult ki. Azt tanácsolta, figyeljem a gondolataimat, és elemezzem ki őket. Ha nem merek megszólalni, gondoljam végig, mi az amitől félek? Mi a legrosszabb a mi történhet? Miért aggódok azon, hogy ki mit gondol?

Aztán figyeltem azokat, akik mertek önmaguk lenni, és rájöttem, hogy én sem kedvelem őket különösebben, és nem is érdekel amit mondanak, csak egyszerűen ők vannak meghallgatva, mert ők beszélnek. Nem azért mert ők okosabbak, csak mert ők mertek beszélni. Ennek alapján én is többet kezdtem beszélni, először persze remegő hangon, később már teljes nyugalommal. Elmondtam én is mit gondolok, az én vicces történeteimet is elmeséltem, és nem hagytam hogy keresztül beszéljenek rajtam.

Mivel lány vagyok, az alázatra lettem nevelve, és hogy legyek illedelmes, de eddig csak hátrányom származott belőle. A barátom társasága pedig tipikus férfiakból áll, úgyhogy ott aztán volt alkalmam gyakorolni. Figyeltem őket, ellestem mit hogyan csinálnak, mit mondanak ha valaki beszól nekik vagy megvádolja őket. Sokat segített! Például amikor valaki valami rosszat mond róluk, ők nem fordultak magukba és kezdtek védekezni, hanem azt hajtották hogy ő bizony akkor is olyan és nem érdekli ki mit gondol. Ha rosszat is tett, egyszerűen nem lehetett róla meggyőzni, mert annyira nem érdekelte más, hogy minden lepattant róla. Ebből kellett nekem is merítenem egy kicsit. És tudod mi az érdekes? Ha elkezded magad kihúzni, tisztelni, és úgy csinálni mintha magabiztos lennél, mások is elkezdenek tisztelni! Aztán már nem csak megjátszod, tényleg erősebbnek fogod magad érezni! Ha nem hagyod magad elnyomni, nem fognak tudni elnyomni.

Arra is rá kellett jönnöm, hogy mindenki ugyanúgy magával van elfoglalva, ahogyan én, tehát azok az apró kis kínos mondatok, vagy megalázó helyzetek az ő fejükben nem maradnak meg, nem érdekli őket mit mondtál, mert mindenki más is azon aggódik hogy ő hogyan tűnik mások szemében.

Ezen kívül, amire rájöttem, hogy igazából csak azok az emberek véleménye érdekel, akiket nagyon kedvelek és szeretek a közelükben lenni. Velük érdekes módon sosem volt gondom. Akik megítéltek azok mindig a sikertelen, kétszínű vagy unalmas emberek voltak. Belegondoltam, hogy én nem tetszem neki, de vajon ő tetszik nekem? Élnék úgy ahogy ő? Szeretnék olyan lenni mint ő? Számít a véleménye? A válasz általában az volt, hogy NEM.

Azóta így élem az életemet. Nem azon aggódom, vajon én megfelelek-e nekik, hanem azon gondolkodom, ők megfelelnek-e nekem! Aggódjanak ők ezentúl. Ha nem tetszem nekik, nem gond, mert én kedvelem magam, és másra nincs szükség. Ott vannak a szeretteim, közeli barátaim, arra, hogy kedveljenek. Másoknak nem is kell megfelelni.

Mindig amikor jött anrossz érzés, tudatosítottam, hogy ez felesleges. Károsít, és mások véleménye vagy objektív, vagy nem is számít. Pl negatív véleménye csak annak van, akinek kevés az önismerete és világismerete.

Egy idő után már nem jött ez az érzés.