Nekem nem marad más, csak a harag, gyűlölködés és frusztráció?

31 múltam. Sajnos az élet utál, ennélfogva sohasem fog sikerülni. Olyan gondokat adott nekem, amit mások el sem tudnak képzelni, illetve ami másokat sokkal hamarabb megtört volna. Nem azt mondom, hogy nekem a legrosszabb, csupán ara akarok rávilágítani, hogy ez az élet semmit sem tartogat nekem (csak szenvedést és boldogtalanságot). Nem is sikerült semmi. Nem vagyok gazdag. Az elmúlt 10 évben próbáltam helyrehozni az életem, de nem sikerült. A fentiek miatt nem dolgoztam a karrieremen, nem sikerült egzisztenciát kialakítanom. Igaz külföldi tartózkodásom során sikerült néhány milliót összeszednem, de az nem elég semmire- ha el is költöm, úgy is beüt a baj. Így házra elkölteni nem merem. Sajnos helyrehozni sem lehet a jövőmet: rossz főiskolát, rossz szakot választottam, ennyi idősen meg már mi értelme másikba kezdeni? Semmi. Akármit is csinálok nekem sajnos nem sikerülhet az élet.

Ezért kezdtem gyűlölködni. Megkeseredtem. Utálok most már mindenkit (nyilván magamat legjobban). Amiért mások szerencsések, amiért nekik megy. Mert nekem nem mehet. Mindenki jobban keres nálam, több pénzük van, mert szerencsésebbek, hoztak anno egy jó döntést. Ennyi elég volt.

Akik nagyon megkeseredettek, mint én, nekik hogy telnek a mindennapjaik?