Miből keressem a kenyerem, ha ennyire életrevalótlan vagyok?

Sajnos én egy nagyon furcsa személyiséggel rendelkezek. Képtelen vagyok bármilyen "kézügyességet" igénylő feladatkört végrehajtani. Mindezek mellett csapatban sem tudok dolgozni, mert bármit mondanak nekem, én szinte biztos, hogy az ellentetjét fogom csinálni. Ezáltal pedig hátráltató tényező vagyok. Ez a jelenség leginkább akkor jön elő amikor nagy, nehéz tárgyat mozgatunk és folyamatosan kapom az utasításokat, hogy "emeld át, csavard át, helyezd srégan". Mindig rámondom, hogy "oké" , próbálom elképzelni a kivitelezést, de sehogy sem tudok rájönni, hogy valójában mi a terv. Ebből megint az jön, hogy csak szerencsétlenkedek és sokszor egy harmadik ember rohan oda, hogy átvegye tőlem mert rossz nézni ahogy szenvedek. Egyedül akkor szokott sikerülni a kivitelezés amikor én adom az utasításokat, na akkor nagyon jól megy :D De ha más adja, képtelen vagyok feldolgozni az információt és képtelen vagyok megérteni a saját elképzelését. Nagyon részletesen kell nekem magyarázni mindent. Ezen kívül a pörgést sem bírom, olyankor még inkább dekoncentráltabb vagyok. Tegyük fel hárman dolgozunk valamin, az egyik nyomja a fülembe, hogy vigyem oda a vödröt, de mire eljut az agyamig az info, már mondja a másik, hogy "na! Igyekezz már". Ezek után szinte mindig magamba vagyok roskadva, hogy ennyire életrevalótlan vagyok.

Pályaválasztás előtt is állok éppen. (jövő tanévben érettségizem), de az a gond, hogy az egyetlen szakma amit kinéztem és tetszene csapatmunkán alapszik, amely ha nem teljesül akkor bukott ügy az egész. Igazából nem tudom mi legyen. Az egyetlen egy dolog amihez értek és szinte mindig elismerést kapok a "profiktól" az az autóvezetés. Ebben az iparban sokszor kapok elismerést utasaimtól :) Dehát nyilván ebből nem lehet megélni. Meg egy átlagos fuvaros élete nem csak arról szól, hogy beül a kocsiba és vezet, hanem ha műszaki gond van, el is hárítja azt, ami nekem szintén problémás.

Folyamatosan próbálok rájönni arra, hogy miben vagyok tehetséges, de nem igazán találok. Barátaim szerint k**va jó lelkitárs vagyok, tehát verbálisan könnyen tudom támogatni az érzelmileg/lelkileg sérült embereket általában mindig sikerrel, de ebből sem lehet megélni sajnos. Maximum a pszichológus jutna erről eszembe, de nem igazán vagyok annyira szorgalmas tanuló,hogy oda bekerüljek és el is végezzem.

Ti mit gondoltok rólam illetve mit tudtok erre mondani? :D