Normális, hogy nagyon sok gondolatom és érzelmem van?

Én azt hittem, hogy igen, mert számomra ez volt a természetes. Folyamatosan jár az agyam és mindent nagyon intenzíven élek meg. Ha valaki azt mondja, szép vagyok, vigyorgok, nagyon megköszönöm és egész nap jó kedvem lesz. Ha valakit véletlenül megbántok, vagy nekem mondanak valamit úgy, hogy számomra az sértő, akkor még hálát is adok, hogyha csak egy napig cseszi el a kedvemet, de rendszerint több napra offon vagyok. Egy szakítás után fél év, mire teljesen felépülök és még mindig kb mindennap eszembe jut valamiről az összes exem, pedig egyikbe se vagyok szerelmes és van, akivel 8 éve szakítottam. Sok ember hallgat zenét az utcán vagy sportolás közben azért, mert unatkozik és kell valami zaj. Én ritkán hallgatok zenét, mert mindig gondolok valamire, olyan nincs, hogy nincs a fejemben semmi. Nehéz elterelni a gondolataimat, csak úgy lehet, ha valaki beszél hozzám és arra figyelek. Volt olyan, hogy mondtam egy ismerősömnek, hogy nem tudok aludni, azt mondta, ő olyankor ellazul és nem gondol semmire és 2 perc alatt elalszik. Mondtam neki, hogy nekem az nem megy. Azt válaszolta, hogy pedig nincs egyszerűbb a semmire gondolásnál. Én még olvasni is nehezen olvasok könyvet, mert közben elkalandozok.

Mit tehetek ellene?