Melyik nemi, vagy társadalmi sztereotípiák igazak rád és melyek nem?

Nő vagyok.

Igaz rám:

- nem túl jó a tájékozódási képességem

- érzékeny vagyok (nem minden helyzetben, szóval nem sírom el magam mindenen, csak megérintenek a dolgok, könnyen át tudom érezni mások helyzetét)

- kényes (nem bírom a koszt, az igénytelenséget)

Nem igaz:

- nem vagyok buta, aki csak a háztartás vezetésére jó, és nem azért, mert karrierista vagyok, csak sok téma érdekel, szívesen beszélgetek bármiről. Van, amihez értek is. Munkámban már párszor sikerült meglepnem másokat.

- teljes értékű ember vagyok úgyis, hogy nincs gyerekem (még). Sokan egy nőt csak anyának tudnak elképzelni, az lehet élete egyetlen értelme, és anélkül szerintük semmi.

Nő vagyok és introvertált

Igaz rám:

-borzasztó a tájékozódási képességem.

-szeretem a normális gyerekeket.

-szeretek főzni,magassarkúba járni,szoknyát viselni.

-Érzékeny vagyok(,de nem emberek előtt.)

-szeretem a művészetet és az egyedül létet

-Nem szeretek túl sok ember között lenni és nem szeretem az ok nélküli hangoskodást.

Én is nő vagyok.

Igaz, hogy akadnak gondjaim a tájékozódással, viszont utcanevek alapján könnyebben igazodom el, mint tereptárgyak alapján, pedig úgy tudom, az utóbbi módszert tulajdonítják a nőknek.

Nem beszélek feleslegesen, csak azért, hogy ne legyen csönd, megerőltető nekem a small talk. Akkor lendülök bele, ha nagyon-nagyon foglalkoztat az adott téma, tehát meglehetősen ritkán.

Érzékenynek érzékeny vagyok, de ezt meg nem mondaná rólam, aki nem ismer közelről. Nem szeretem kimutatni, ha megérint valami, sírni is max. akkor szoktam, ha senki nem lát.

Amikor valaki megosztja velem a problémáit/lelki bajait, akkor a helyzet megoldására teszek neki javaslatokat, nem én vagyok a megfelelő ember olyasvalaki számára, aki csak annyit szeretne, hogy meghallgassák és együttérezzenek vele.

Egyszerre egyetlen dologra sem tudok megfelelően koncentrálni, nemhogy még multitaskingoljak.

Gond nélkül viccet csinálok mindenből és bármiből, úgyhogy a környezetem nem tart kevésbé szórakoztatónak, mint a férfi ismerőseimet, sőt. Meg is lepődtem, mikor először hallottam valaki szájából, hogy a nők nem lehetnek olyan viccesek.

Sosem voltam egyértelműen humán vagy reál beállítottságú, a magyar és a matek fej fej mellett voltak a legnagyobb erősségeim, mikor általánosba/gimibe jártam. A mindennapokban is jellemző, hogy a logikára támaszkodom, jó, ha tisztán láthatok, ha racionális lehetek, ha felfedezhetem az esetleges ellentmondásokat mások szavaiban vagy viselkedésében. A vitákat is élvezem, ameddig nem torkollnak személyeskedésbe.

Nem nagyon értek szót a gyerekekkel, ami szívás, mert jelenleg úgy érzem, hogy egyszer szeretnék sajátot. (Kíváncsi vagyok, hogy az mennyiben lenne más.)

Hirtelen ezek jutnak eszembe.

Nő vagyok.

Igaz:

- Érzékeny vagyok

- Szeretek a külsőmmel foglalatoskodni (Mondjuk annyira ezt sem viszem túlzásba, de amikor nagy ritkán felteszek egy szép sminket, azt igen is, élvezem.)

Nem igaz:

- Csak a háztartása és a gyereknevelésre vagyok jó (az első megy, de nem csak ahhoz értek, a másodikon szerintem elvéreznék)