Hogy alakulhat ki egy emberben öngyilkossági hajlam?

Én értem mit akarsz kérdezni.

De ez nincs belénk kódolva.

Ezt hozza a sok faxság amit cipelünk az életünk folyamán.

Tanulás, meló, stressz.

Nézz meg egy macskát vagy más állatot!

Nem traktálja senki, higy milyen idióta.

Csak azzal van elfoglalva ami szükséges az életbenmaradáshoz...

Ezzel szemben mi emberek?

Mindenféle szabályok közé szorítva kínlódjuk a mindennapjainkat...

Szóval ezt van aki már nem bírja elviselni és inkább pihenőre teszi magát.

Magának a gondolatnak nincs nagy jelentősége, nekem elég rossz a családi hátterem, mivel hallgatnom kell a sok hülyeséget gyerekkoromtól, ebbe nőttem fel, sokszor elegem van.

Amióta vezetek, megfordult a fejemben hogy nagy sebességgel áthúzom a kormányt a szembe sávba, vagy vissza vezetem a kipufogó gázt az autó utasterébe, és egy erdős részen végleg elalszok.

Viszont, szeretnék élni, a hobbijaimat nem tudnám elengedni, és nagy állatbarát vagyok, a saját állataimért is felelek.

Én beismerem hogy részben ezek miatt nem vagyok képes megtenni, és mások miatt meg lehet butaság lenne eldobni magamtól az életet, szerencsére én örököltem a szülők rossz természetét.

Itt ahol lakunk a városrészen, különféle okok miatt lettek öngyilkosok, állástalanság, sok éves párkapcsolat ment tönkre(ezek az illetők felakasztották magukat) illetve rejtélyes okból fejbe lőtte magát egy hatósági személy, pontosan nem tudom kiknél lehet otthon is éles fegyver.

Rokon gyerek is kiugrott nem tudom hanyadik emeletről, nála volt indok is, amiben kifejtette hogy kezd szétcsúszni az irányítás a feje fölött, és nem tud megbirkózni ezzel a gondolattal, így jobbnak látja ha nem őrlődik ezen tovább.

Apró történések vagy kudarcok szembesítenek vele, hogy nem vagy olyan értékes, mint a többiek (ami nincs így) már egész gyerekkorodtól. Ez szépen kialakítja az emberben azt az érzést idővel, hogy nincs joga a földön lenni vagy csak simán nem tudja magát szeretni annyira, hogy ne jusson eszébe az öngyilkosság, hogy ne bánjon magával úgy, mint egy tárggyal.

Vagy valami nagy tragédia történik, ami túl nagy ahhoz, hogy egyben meg tudd emészteni, összeroppansz alatta.

Érdemes szépen visszaásni kezdetekig, ugyanis jobban átlátod, hogy mik történtek Veled, amik szépen elkezdtek a saját magad ellenségévé formálni. Nekem a doki mellett ez vált be valamivel az öngyilkossági kísérletem után még évekkel ezelőtt.