Hogyan lehet a mai világban egy Z generációs fiatalnak önbizalma?
Tudom, hogy minden generációnak megvan a maga problémája, de nekem szerintem kifejezetten azért van egy minimális depresszióm és azért nincs önbizalmam, mert ebbe a korba születtem.
Közösségi média, internetes zaklatás, kirakat élet, mindenkinek csodálatos az élete, csak nekem nem, aki valamiért nem bír, az csúnyákat írogat, stb. Ezek régen nem voltak. Én évekig használtam Facebookot és Instagramot, borzalmas volt látni a sok tökéletes külsejű, tökéletes életű embert, vagy azt látni, hogy az exem, akit még mindig szeretek, kapcsolatban van azzal, akire a legjobban féltékeny voltam. Ezeket pl közösségi oldalak nélkül nem tudnám. Most letöröltem mindkét profilomat.
Régebben 20 éves korára már mindenkinek saját lakása volt, akkor is, ha hitellel és akkor is, ha nem, a lényeg, hogy érettségi után szinte egyből külön élt a szüleitől. Ma ezt Budapesten nagyon nehéz megtenni, egy albérlethez is két fizetés kell, egy kis lakás is 25 milliótól kezdődik. Anyagi okok miatt meg itthon lakom. Nincs rossz kapcsolatom a szüleimmel, de mégsem vagyok annyira szabad, értitek, nem hozhatok fel akárkit akármikor, alkalmazkodni kell, stb. Amire még azt mondanám, hogy oké, egy ideig elviselem, de olyan kilátástalan az egész, félek, hogy soha nem lesz saját lakásom és félek, hogy majd ezért fogok benne maradni egy rossz kapcsolatban a jövőben, hogy legyen hol laknom, mert az albit egyedül nem tudnám fizetni. Nincsenek olyan barátaim, akiknek most aktuális lenne a költözés és idegenekkel meg ugyanott lennék, mint szülőkkel, csak még több pénzért.
Plusz ott vannak az idősebbek, akik folyamatosan azt hajtogatják, hogy mi mennyire elcseszettek vagyunk és szégyellnünk kéne magunkat csak azért, mert létezünk.
Nagyon lehúzó ez az egész és nem tudom, kivel beszéljem meg. A kapcsolatok is olyan felszínesek, az ember örül, ha van egy igaz barátja, de őt se lehet folyton traktálni a lelki gondokkal, mert a végén elfordul. A párkapcsolatok is nehezek, ha nem jó a kapcsolat, nem megjavítani akarják, hanem inkább felmennek Tinderre és összeszednek két perc alatt valakit, akivel megcsalhatják a párjukat, hiszen ott tényleg végtelen a választék...
A média is azt sugallja, hogy csak cérnavékonyan lehetsz jó nő, bezzeg ehhez legyenek természetes nagy melleid is. Én kicsit husi vagyok, ez már az a kategória, hogy az igazán jó ízléssel rendelkezők bottal se, de van egy-két elborult, akinek tetszhetek. Persze ez nem igaz, csak ezt sugallják.
Hogy lehet ebben a világban önbizalmam?
Minden embernek vannak gondjai, a social média éppen arra jó hogy minden ember az úgymond "tökéletes életét" mutassa.
Javaslom keress arra hogy "Instagram vs reality". Rengeteg ilyen cikk és videó van ami megmutatja hogy ferdítik el az életüket.
Az öregekkel meg ne foglalkozz, erre született az "ok boomer" kifejezés.
válasza:Úgy hogy ha nem érdekelnek ezek a dolgok. Abszolút áterzem. 22/F vagyok, albérletben élek, izmos se vagyok, és még a közösségi médián se vagyok elérhető. Na és? Belefáradtam már abba hogy ki mit gondol rólam, meg hogy azon kattogjak hogy miből lesz házam meg úgy egy normális élhető életem. Bár nyilván tervezek hogy ha lesznek gyerekeim akkor tisztességes körülményeket tudják nekik biztosítani, de nem feltétlenül gondolkodok családban.
Persze az idősebbek szerint idióta az életképem, de őszintén nem érdekel. Fingjuk sincsen róla hogy már teljesen más problémákkal kell szembenéznie a generációmnak mint nekik.
Szóval a lényeg: b@$zni rá! Élj úgy ahogy akarsz.
válasza:Ugyanúgy legyen, mint másnak. Minden korban annak rossz az önértékelése, aki nem tanulja meg letojni a felszínes, magamutogató embereket.
Az általad felsoroltak meg ugyanúgy megvoltak mindig is. Csak nem neten ment a zaklatás, hanem élőben, levélben, telefonbetyárkodás stb. Régen is ugyanúgy cikizték, lenézték azt, akinek nem telt az akkor elérhető legjobb ruhákra, játékokra, egyéb cikkekre. Régen is volt szépségideál, a kövéreket ugyanúgy csúfolták, ahogy a szemüvegeseket, magasakat, alacsonyakat, nagyon soványakat stb. Ez a gyerekkor velejárója sajnos, mindig van egy nagypofájú, akit követni “kell”. Régen sem voltak jobbak a párkapcsolatok, sőt. Mivel elválni szégyen volt, sokkal többször volt családon belüli erőszak, lelki terror. Max a környezet nem tudott róla. Nekik a szép polaroid fényképeket mutogatták, nem a monoklit a zasszony szeme alatt. Az igaz, hogy Tinder nem volt, csak épp az emberek élőben ismerkedtek, bulik akkor is voltak, munkahelyi kollégák stb. Aki félre akart lépni, az meg is tette. Az idősek egy része az akkori fiatalokat is pont ugyanúgy szidta, az X generáció pl igazi lázadónak számított a korai szexuális kapcsolatok miatt, az ő szüleik, a Baby boom korában még sokkal inkább az volt a felfogás, hogy a szexxel a házasságig vagy min. nagykorúságig várni kell. Az Y generáció a karrierépítés miatt volt/van köpködve, mert az X-eknél még sokkal bevettebb dolog volt HTB-nek lenni, meg lehetett élni egy fizetésből.
Nem volt régen sem a 20 éveseknek lakása vagy legalábbis nem gyakran. Fiatalabban (25-30 évesen) jutottak hozzá valóban, de a hitelt is nyögték ám évtizedekig akár, pláne azok, akiknek közbejött a rendszerváltás, netán a munkájukat is elvesztették. Ellenben régen nem volt divat nagy mellénnyel fikázni azokat a családokat, ahol több generáció élt együtt. Nyilván nem egy panel garzonban, de manapság a nagy családi házakban élőket is megszólják, hogy ez milyen gáz.
Ja és én is Z vagyok (pontosabban Y és Z határán, hol ide sorolnak, hol a másikba). Szóval nem nyuggerként osztom az észt, csak arra próbálok rávilágítani, hogy nem volt ám régen sem jobb a legtöbb dolog. Amennyi meg igen, annyi meg most jobb ebben a korban. Felesleges azon keseregni, hogy “bezzeg régen”, fiatal vagy még ehhez.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!