Te melyik történelmi korban, hol, és milyen szerepben élnél szived szerint?

Itt erősen beleszólnak a saját paramétereid. A legtöbb korábbi korszakot csak jómódú, társadalmilag elismert családból származó fehér férfiként lehet élvezni. Minél messzebbre mész az időben, ez annál jobban kiéleződik.

Pl. én hiába akarnék a 19. századi Angliának vagy Amerikának tudósai és művészei között forogni, részt venni valamilyen egész világot megváltoztató tudományos felfedezésben, ha a saját paramétereim miatt csak egy vénember feleségeként, a sarkon állva vagy egy gyárban robotolva teljesedhetnék ki a társadalmi keretek miatt, ameddig éhen nem halok, meg nem fagyok, vagy fel nem fordulok egy betegségben, amire már van oltás.

Inkább előre lenne érdemes menni, mondjuk 100-200 évet.

Legszívesebben egyik korban sem.

Ha változtathatok nemet, akkor én a középkorban a Pápa lennék.

A régi időben nem volt se fejlett orvostudomány, se rendes higénés körülmények. Egy kis betegség lazán elvitt bárkit, az átlag életkor alig volt 40 év. A nőket meg emberszámba se vették és már 14 éves korukban szülniük kellett, ha nemes volt ha nem.

Nekem tetszik a modernkor. És én inkább jövőben élnék.

"A legtöbb korábbi korszakot csak jómódú, társadalmilag elismert családból származó fehér férfiként lehet élvezni."

Hát szerintem azért egy jól menő kínai kereskedőnek sem volt rossz dolga Kínában, egy indiai nemesnek, vagy egy ókori görög nőnek. Meg szerintem akik válaszoltak, azok a saját paramétereiket figyelembe véve tették ezt.

#16:

A színes bőrűeket, legyen szó indiairól, feketéről vagy ázsiairól mindig is alsóbbrendűnek kezelték a fehér, európai hódítók, akik a legtöbb történelmi korban feltűntek európán kívül. Ha a gyarmatosítás szakaszát vesszük alapul, akkor pedig pláne nem volt jó nem fehér európainak lenni. Pária voltál a saját otthonodban, "vadember", aki hajbókolhatott a fehérek előtt.

Ókori görög nőnek nem volt rossz? Na, ne nevettess. Nem csak a romantikus drámákban kell gondolkozni. Bár az is elég iránymutató, hogy hogyan jelenítik meg a nőket a korabeli költeményben, hogyan tekintenek rájuk.

Annak a korszaknak és birodalomnak a nagy tudósai tették többek között azt a "tudományos" felfedezést, hogy egy nőnek azért nem szabad művelődnie, mert kisebb az agytérfogata, mint egy férfinak, így képtelen felérni egy férfi szellemi szintjére. És a sok gondolkozástól kihullik a haja, a foga, elcsúful. Sőt, a görögök úgy gondolták, hogy a méh egy vadállat a nő testén belül, ami ha nem esik elég gyakran teherbe a nő, akkor elszabadul, és vérengzeni kezd. A biszexualitás is azért volt náluk egy időszakban elfogadott, mert úgy gondolták, hogy a nők alsóbbrendűek, és a férfinak az igazi partnere akár szellemben, akár testi téren csak egy erős, egyenrangú férfi lehet. A férfi tarthatott több fiúkát is magának, hogy minden igénye ki legyen elégítve, de a feleség nem pasizhatott vagy csajozhatott ugyanúgy.

Másrészről nem hiszem, hogy pl. az első oldalon lévő 20-as lány átgondolta volna a paramétereit. Mert akkor tudná, hogy a 19. században csak alázatos háziasszonyként és kr.vaként tekintettek a nőkre. Az olyan civilizált társadalmakban is, mint aminek a Brit Birodalom magja számított.

Ha előkelő volt, akkor 12-13 éves korától szülhetett volna az apja korú férjnek, akinek a család odadobta a jó parti címszavával, - ha agyonver és megerőszakol, válás akkor sincs, mert az rontja a család jó hírét - ha meg nem lett volna előkelő, akkor 12-13 éves korától állhatott volna annyi pénzért a sarkon, amitől nyomorog, fázik és éhezik. Húszéves korára már szült volna 4-5 gyereket, amiből jó, ha életben maradt volna kettő.

Tényleg minden lány/nő erre vágyik, aki átgondolja a paramétereit.

Nem hinném, hogy régen mindig szélsőségesen rossz lett volna és ma se jó ám!

Nekem a 19. századból az összetartás, a hagyományos családmodell tetszik. Hogy az anyák nem munkahelyen dolgoztak.

A természetes és természetközeli életmód, ami léleknek, testnek sokkal egészségesebb, mint a mai.