Gonosz ember vagyok, ha viszolygok a foggyosoktól? Bevallom valamiért félek is tőlük.21f

18

"Az egyik korombeli fiú teljesen belém szerelmesedett"

Fú ez aztán tényleg félelmetes.

"Ráadásul szerintem itt az emberek nagyrésze tök álszent."

Neked biztos könnyebb úgy élni, ha elhiteted magaddal, hogy a normális emberek csak álszentek, és belül valójában mindenki olyan romlott, mint te, de el kell, hogy keserítselek, ez nem igaz, nem mindenki ilyen.

20-as vagyok

Aki privátot írt nekem, attól kérdezném őszinte kíváncsisággal: a leírtakból mitől lenne bűntudatom? Mit "tettem"?

Nem egészen értem. Az, hogy tartok valakitől, az nem cselekvés... Vagy mire gondoltál?

#22 "Az egyik korombeli fiú teljesen belém szerelmesedett, nem hagyott békén, féltem tőle." - a lényeget lehagytad. Teljesen kiszámithatalan értelmi fogyatékos és még azt a kevés eszét is elvette a szerelem. Egy egészséges kamasz fiúról is írnák, úgy mint az elöző mondatomban. Tehát álszentség lenne nem kimondani. Nyílván a családtagjainak ilyent mondani modortalanság lenne.

Amúgy a legtöbb ember ezen a téren álszent. ...

18as vagyok!

Akkor 11-12 lehettem az első 1-2 találkozás játék jó volt, meg többen is voltunk, de a beszédének lehetett érezni, hogy valami nem kerek, meg voltak tikkjei. Aztán ki találta, hogy szerelmes belém ott kiabált az ablak alatt, sose hagyott békén és nem lehetett csak úgy elküldeni. Apám is adni akart neki már egy nyaklevest, mert a szép szóból nem értett, a gondozóknak is szóltunk de leszarják. Agresszív is lett. Volt, hogy nyári táborba mentem (városi szervezés) és ezeket is oda fizették be. Egy perc nyugtom nem volt tőle, 2. nap után sírva könyörögtem otthon, hogy nem akarok menni, mert senki nem tett semmit, a tanárok se. Szóval elég kellemetlen tapasztalat volt ez.