Miért akar mindenki elköltözni otthonról?

#20 vagyok

Ja igen, gyorsan még néhány:

- szabadság, most ha éjjel 1-kor megkívánom a banánturmixot, akkor simán megcsinálom, a családi konyhánkban nem annyira... ugyanez a hajnali hajmosás-hajszárítással, a késő esti mosással, egyebekkel

- könnyebb szociális életet élni, így a párommal, barátaimmal sokkal kellemesebb találkozni az otthonomban, mint úgy mikor anno anyukám állt fölöttünk

- szüleimnek kellemetlen lett volna tőlem pénzt elfogadni azért hogy ott lakjak, nekem meg kellemetlen lett volna ingyen élni náluk mikor már volt keresetem

- egyszerű, sima privát szféra: ha bénán jógázok, énekelek, bugyiban van kedvem takarítani, vagy elégetem a kaját a sütőben, akkor senki nem cseszeget :D

nekem nagyon jó a kapcsolatom a szüleimmel, mégis külön élek. Ahogyan nőttem, úgy lett nyílvánvaló, hogy különbözik az életritmusunk, életvitelünk, ami egyszerűen nem passzolt. Apámnak olyan apró szokásiai vannak (pl evés közben, teli szájjal beszél, szürcsög, vagy hajnal kettőkor még megy a tv, mert arra bír elaludni, cserébe a tv fénye teljene jól bevilágít az áttetsző üvegablakon az ajtómon, anyu, ha főz, senki nem mehet be a konyhába, mert nagyon pici, egyszerűen a falra mászik, cserébe én meg fest a konyhába járok hideg vízért, mert annyit iszok, és még megannyi dolog, amik önmagukban nem tűnnek soknak, de összeadódnak. Pl amikor nem bírok időben elaludni, mert apunál ment a tv, ezért nem kelek fel, csak fél 11kor, akkor az a kövi feszkó, mert anyu honnan tudhatná, hogy nem hobbiból lopom a napot, stb.

Most, hogy külön élek tőlük, rengeteget beszélünk, hülyülünk, jól megvagyunk, de ehhez az kellett, hogy mindannyian tehessük a dolgokat a saját ritmusunkban, amit 80 nm-es lakásban már-már lehetetlen volt.