Mindig bocsánatot kérek beszélgetések során. Kisebbségi komplexus lehet?

Meghallgattam állásinterjus telefonbeszélgetésem, 3 alkalommal hangzott el a "bocsánat" kifejezés, aztán lebeszéltem egy időpontot mert mondta a srác, hogy nincs emberük, holott engem nem érdekel az a meló, most mehetek megint segédmunkásnak egy próbanapot.. nem tudom az elvárásaimat érvényesíteni. Mindig másnak akarok megfelelni, ezért már pár hónapja nem mozdultam ki otthonról.

Legrosszabb amikor gyárba dolgoztam, nem mentem ki kajálni csak wc-re csak, hogy aki engem váltana azt ne zavarjam, aztán egyszer valaki odatett a helyemre egy dobozt, én feltettem a polcra erre odajött a váltó és elküldött a francba, hogy mit képzelek, az az ő polca ne tegyek oda semmit.

Aztán felmndtam és 1 hónapig nem beszéltem senkivel mert féltem. Legszívesebben megnyomnám a kijelentkezést, csak azzal megint sok embernek ártok. Szóval próbálom a nem létező humorommal elütni a rossz kedvem, csak az meg öniróniába csap át és azt veszem észre magamat alázom.

Próbáltam szakihoz menni, csak olyan sérelmek is értek amit nem szabad megtudni harmadik félnek mert btk-ba ütközik és jelenteni köteles akinek a birtokába ilyen infó jut.