Az ebből eredő bizonytalanságomat hogyan tudnám leküzdeni?

Hosszú gondolkodás után rájöttem honnan eredhet az igen nagy önbizalomhiányom. A szüleimtől. A visszajelzéseik valahogyan úgy csapódnak le bennem, mintha én nem lennék elég jó mint mondjuk x vagy y. Mondok egy példát, hogy érthető legyen. Szép, ápolt hajam van, egyik nap kiengedve volt középen elválasztva. Erre anyukám szinte nekem ugrott, hogy miért ott van elválasztva, mikor az olyan snassz és senki nem hordja úgy a haját. Vagy egy másik példa, ami nem külsőségre vonatkozik. Sajnos az egyik barátnőmmel nézeteltérésünk volt és egy ideje nem keressük egymást. Ezt a szüleim mindig úgy kommunikálják felém, hogy a X nem keres engem nem én őt. Ezzel azt sikerült belém beszélniük, hogy akárhogy is nézek ki, vagy bármit veszek fel sosem vagyok benne biztos, hogy tényleg jó-e ez így, bénán nézek-e ki. Illetve a második sztorival meg az jön le nekem, mintha mindig engem tennének lapátra, én nem érdekelném az adott illetőt, holott ő sértett meg engem. Elég érzékeny időszak ez most nekem, de még ezek rá is tesznek egy lapáttal. Hogyan hihetném el, hogy én is tudok jól kinézni, én is számítok?