Hogy tanuljak meg nevetni kudarcos randikon? Engem mondig kiröhögnek

A szüleimnek meg epp ahol vagyok mindig közölnöm kell hova megyek, de nem vagyok kislany de muszaj beszàmolnom (meg jobb is ha tudjàk hol vagyok)

Csetelgetek, megismerek valakit, minden klappol ertelmes jofej, tanult, relative megbizhato, es nem egyszer vànszorgok haza ugy hogy nah kiderült csak èpp foga nincs, vagy csak egy "kisebb" 100 kg+ nem làtszott a képen, vagy épp apàm lehetne.

Mindig lesokkol es csalodom.

Es hazaesve annyit mondok csak nah ez is kiderült egy hàjfej csak.

Miért nem tudom poénra venni mint a filmekben a csajok egymas közt mikor sikitva nevetnek utolag, vagy legalàbb bàrmi? Mivel anyàék làtom hogy takarjàk kedvesen udvariasan de röhögnek màr rajtam mikor ilyenekkel beàllitok plane hogy làtjàk hozzà a csalodott fejem.

Hogyan vegyem en is poenra hogy együtt tudjak nevetni velük mint aki màr megint nekiment a falnak, vagy mint az orosz videokban is annyit röhögnek? Meg vannak is ilyen összefoglalok is, hogy milyen vàllalhatatlan képek vannak a tarskeresökön is es csak nevetés a vége

Mindenki viccet tud csinalni a szerencsétlenségböl. En is szeretnék inkabb szivböl kacagni de mindig csak a depi jön belölem elö.