Évről évre kilátástalanabb a helyzetem. Mégis, mit tennél a helyemben?
Sajnos soha a büdös életben nem tudtam, hogy mit kezdjek magammal, talán itt van a legnagyobb baj.
Nem volt mit tegyek érettségi után, (már akkor meg kezdtem) elmentem hát egyetemre angol szakra. El is végeztem tavaly, azóta csak vergődök. Egy épkézláb munkahelyem nem volt azóta, most meg ki is rúgtak (nem csak engem, mindenkit).
Az a baj, hogy ami érdekel abból nem lehet megélni. Érdekel a történelem, a katonaság; most vonuljak be a seregbe szintén minimálbéres fizetésért?
Az autókat szeretem meg a vezetést, de a kisebb sofőr munkák kapcsolatosak azzal, azok meg tudjuk, hogy milyenek...
Mennék én dolgozni tovább, de hogy mit azt már fogalmam sincs. Nem igazán találok még munkát sem, amivel lehet is jutni egyről a kettőre. Mivel egy normális végzettségem sincs, így ezután a vírusos, válságos mizéria után még úgy se lesz semmi, csak fejetlenség...
Külföldre soha nem akartam menni dolgozni, mert én nem bírok elmenni itthonról (nem nem a szülői ingyen létet nem tudom elhagyni, mert most is albérletben lakom).
Már arra is gondoltam, hogy elmegyek inkább kamionozni, azt még szeretném is szerintem, még ha vannak bőven árnyoldalai is, de a legnagyobb baj azzal is, hogy azzal sem lennék itthon, k..r*ára. Hiába keresek jól, ha nincs mikor meg mire elkölteni...
Annyira balf**z vagyok az élethez, hogy akárhogy töröm a fejem, semmi. Rám jön a sírhatnék mindig, ha arra gondolok, hogy bárhogy kapálózok, akkor sem lesz egy normális kocsim még 10 év múlva sem.
Akkor picsogjál. Azért “dőlt dugába” minden, mert te nem vagy hajlandó egyszerűen SEMMIRE SEM!
Ez a hozzáállás az, ami nagyon fel tud idegesíteni, rajtatok egyszerűen nem lehet segíteni, mert saját magatok vagytok az egyetlen és legnagyobb akadály. Pedig lenne lehetőségetek, csak mindenre kifogást gyártotok.
Amíg így gondolkodsz, addig tényleg ne várj jót az élettől.
Lássuk csak: te nem mész katonának, mert sz.rul fizet, te nem mész tanárnak, mert nem tudom, miért, nem fejtetted ki, de a kötelezőt sem voltál hajlandó letudni, te nem mész IT-snak, mert ahhoz sokat kellene tanulni, te nem mész autószerelőnek, mert ahhoz is meg különben is ciki mind a 23 éveddel, te nem mész sofőrködni, mert “tudjuk, milyenek”(=még konkrét indokod sincs, csak), te nem mész kamionozni, mert “nem tudod, hol elkölteni a pénzt” (ez az egyik legbénább indok, amit valaha hallottam) és a kedvencem, te nem mész külföldre, mert akkor nem vagy itthon :DD Ez már fáj. Ha semmi nem tetszik itthon, akkor bizony tenni kéne, hogy jobb legyen, de nem, mert ahhoz ki kéne lépni a komfortzónából. Senki nem mondta, hogy húzzál ki örökre, nem jöhetsz vissza soha, de te mégis úgy csinálsz. Ha a saját fertődben akarsz fuldoklani, csak tessék.
Mondanám, hogy menj el hajóra dolgozni, mert félreteheted a fizud jó részét, de minek, az sem tetszene, mert mondjuk egy évre el kellene menned (miközben mindennap tudnál videóchatelni, telefonálni).
Lehet bunkónak tartani meg lepontozni, akkor is ez a véleményem az összes olyan emberről, aki mindenre gyártja a kifogásokat.
A legalacsonyabb rendfokozattal indulsz,mint mindenki az első évben!
Viszont a másodikban már egyszerre több fokozatot lépsz előre a diploma miatt!
Ha van kedved,még ott is tanulhatsz,amivel még előrébb kerülsz!
ja, jelentkezz a honvédségnél
vagy legalább nézz utána, milyen lehetőségek vannak
Diplomával elég hamar lehet fölfelé lépkedni, fizetésben is
És ha kimegyek egy, kettő, három, négy vagy legyen öt évre külföldre, hajóra, oda ahova, mit fogok tenni utána? Ugyanott fogok tartani ahol eddig. Csak akkor nem egy 22 éves nulla leszek, hanem egy 27 éves.
Belföldi sofőr ismerősöm van épp elég, egyik sem bírja hónapoknál tovább. Haza alig jöhet, állandóan hajtják őket, fizetést hol kapnak, hol nem. Talán olvastad, talán nem tavaly nyáron egy 19 éves fiú a parkolóban halt meg a kimerültségtől, történetesen őt is tudtam kicsoda. Erre értettem...
Különben meg, ha nem tudok semmi normális célt kitalálni magamnak, meg nem szeretem azt, amit csinálok, csak kényszerből, akkor attól rosszabb nincs.
Most utánanézek a honvédségnél milyen karrierlehetőségek vannak. Köszönöm a tippet! Aztán meglátjuk. Igaz a barátnőmnek nem tetszik az ötlet úgy általában, ugyanúgy ahogy a sofőr sem.
Kedves Kérdező!
Nem tudtam nem észre venni, hogy az értelmesebbnél értelmesebb hozzászólásokra mindig van egy látszólag megalapozott, valójában a diszfunkcionális gondolkodásodon alapuló elutasításod.
Kognitív terápiát javaslok neked. Ha együtt tudsz működni a terapeutával, akkor a terápia sikeres lesz. Ha nem akarsz pszichológushoz járni, keress fel egy life coachot, az is tud segíteni.
09:36-os vagyok
Kaptam egy privátot.
Amely könyvet ajánlom: Judith S. Beck: Kognitív terápia kezdőknek és haladóknak. Illetve bármelyik pszichológusnál lehet érdeklődni ez ügyben, a módszer elterjedt. Azért is jó a kognitív terápia, mert jól körülhatárolható célokat fogalmaz meg és old meg hathatósan, viszonylag rövid idő alatt (4-14 ülés) eredményes.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!