Az introvertált emberek (tisztelet a kivételnek) miért sajnáltatják magukat, ha sok szempontból nekik könnyebb?

Mondom, nem mindenki ilyen. De belefutottam több olyan introvertáltba, aki hangoztatja, hogy ő az és emiatt milyen rossz az élete és mennyi hátránya van ennek. Nos, én extrovertált vagyok, de eskü sokszor szeretnék inkább a másik csoportba tartozni. Mert egy introvertáltnak könnyű: egyedül is elvan, tehát ő eldöntheti, hogy most egyedül lesz, ebben nem akadályozhatja meg senki. Elvan egy könyvvel, egy számítógépes játékkal egész nap, egy egész életen át, ha tehetné. Nem éri rosszul magát, hogy nincs kihez szólnia. Most a korona miatt főleg jó nekik, hogy nem kell dolgozniuk, úgyhogy otthon lehetnek és magukba zárkózhatnak. Míg nekem ez negatív, nekik pozitív. Egy extrovertált viszont nem egyedül dönt. Ahhoz más ember is kell, hogy ő jól érezze magát. Ha meg nem akarnak a barátai épp bulizni, vagy bárhova kimozdulni, akkor magukra maradnak és rosszul érzik magukat. Nekik többször kell beletörődniük a rosszba, mivel sokszor van olyan helyzet, hogy épp egyik ismerős se ér rá találkozni. Én két hete vagyok itthon és mindjárt megkattanok, emberek között akarok lenni de most nem tehetem... Egy ideig én is elvagyok, sorozatot nézek, olvasok, stb., én is szoktam ilyen egyedül végezhető dolgokat csinálni, de nem sokáig elég. Akkor érzem magam feltöltve, ha egy társasági eseményen veszek részt. Van egy kollégám, aki alig várta, hogy végre bezárjon a munkahely, mert akkor végig kockulhat heteket, én meg már előre sirattam az életemet.

Úgyhogy nem tudom, mi a problémájuk magukkal az introknak. Talán még középiskolában volt esetleg kellemetlen nemet mondani a bulikra, vagy hogy sok ember vette őket körül, de felnőttként, ha akarod, akkor olyan munkát választasz, aminél van lehetőség home office-ra és senki nem kötelez arra, hogy társaságban legyél.