Az introvertált emberek (tisztelet a kivételnek) miért sajnáltatják magukat, ha sok szempontból nekik könnyebb?
Mondom, nem mindenki ilyen. De belefutottam több olyan introvertáltba, aki hangoztatja, hogy ő az és emiatt milyen rossz az élete és mennyi hátránya van ennek. Nos, én extrovertált vagyok, de eskü sokszor szeretnék inkább a másik csoportba tartozni. Mert egy introvertáltnak könnyű: egyedül is elvan, tehát ő eldöntheti, hogy most egyedül lesz, ebben nem akadályozhatja meg senki. Elvan egy könyvvel, egy számítógépes játékkal egész nap, egy egész életen át, ha tehetné. Nem éri rosszul magát, hogy nincs kihez szólnia. Most a korona miatt főleg jó nekik, hogy nem kell dolgozniuk, úgyhogy otthon lehetnek és magukba zárkózhatnak. Míg nekem ez negatív, nekik pozitív. Egy extrovertált viszont nem egyedül dönt. Ahhoz más ember is kell, hogy ő jól érezze magát. Ha meg nem akarnak a barátai épp bulizni, vagy bárhova kimozdulni, akkor magukra maradnak és rosszul érzik magukat. Nekik többször kell beletörődniük a rosszba, mivel sokszor van olyan helyzet, hogy épp egyik ismerős se ér rá találkozni. Én két hete vagyok itthon és mindjárt megkattanok, emberek között akarok lenni de most nem tehetem... Egy ideig én is elvagyok, sorozatot nézek, olvasok, stb., én is szoktam ilyen egyedül végezhető dolgokat csinálni, de nem sokáig elég. Akkor érzem magam feltöltve, ha egy társasági eseményen veszek részt. Van egy kollégám, aki alig várta, hogy végre bezárjon a munkahely, mert akkor végig kockulhat heteket, én meg már előre sirattam az életemet.
Úgyhogy nem tudom, mi a problémájuk magukkal az introknak. Talán még középiskolában volt esetleg kellemetlen nemet mondani a bulikra, vagy hogy sok ember vette őket körül, de felnőttként, ha akarod, akkor olyan munkát választasz, aminél van lehetőség home office-ra és senki nem kötelez arra, hogy társaságban legyél.
válasza:Mert az átlag(/munka)közösség több szocializálódást vár el, mint az nekik kellemes.
"de felnőttként, ha akarod, akkor olyan munkát választasz, aminél van lehetőség home office-ra" Jellemzően - még - nincs, de a korona majd lendületet ad neki. A munkánál csak az egyik szempont, hogy őt emócionálisan mennyire terheli le. Szempont az is, hogy mennyit fizet, a tanult szakmájához mennyir esik közel, a lakhelyéhez mennyire esik közel. Ez a választás is majdnem annyira összetett, mint egy párkapcsolat, csak nagyon rövid az udvarlási időszak.
válasza: válasza:Én extrém módon igénylem az egyedüllétet, olyannyira, hogy fogalmam sincs, tudok-e majd hosszú távú párkapcsolatban élni.
Nekem konkrétan sok a heti 42,5 óra kollégákkal lét emberből. Plusz a tömegközlekedés is tele van emberrel, ráadásul vadidegenek az intim szférában.
Úgy gondolom, hogy nekünk csak most könnyebb, amúgy nem...
Nehezebben ismerkedünk (nemcsak ellentétes nemre gondolok, hanem úgy am block emberekkel), nehezebben vesszük rá magunkat változatos baráti programokra, kirándulásra, közös sportra.
A rosszindulatúak már a magunknak valóságunk miatt is utálnak, bántanak, a jóindulatúak meg akarnak változtatni.
Az emberek nehezen viselik, ha valaki más, mint ők, mégpedig mi mások vagyunk.
Az introvertált-extrovertált megközelítést én se feltétlen szeretem, félreérthető és vitákhoz vezet.
Például társaságban én full extrovertáltként viselkedem. Más kérdés, hogy ha egy héten 3 program van, utána hetekig pihenem és az iskolán, munkahelyen kívül csak egyedül vagyok hajlandó lenni.
A home office sajnos még nagyon nem elterjedt.
A járvány szerintem pont, hogy árt neki, mert sok ember számára most a negatív oldalát mutatja be:
- akinek általános iskolás gyereke van, az munka mellett tanulhat is vele. Holott más esetben home office-nál a gyerek suliban van, de most ugye nem
- mivel szabadidejükban se lehetnek a dolgozók emberek között, így aki erre érzékeny, az nagyon magányos lehet most.
Ha megmarad a munkahelyem, szerintem én leszek az osztályon az egyetlen, aki "beközli", hogy oké, innnetől is heti 2, de inkább 3 nap home office-t igénylek.
válasza:# 4-es kérdezői komment:
Én dolgoztam olyan helyen, ahol (legalábbis egy időben) vártam, hogy beérjek, hogy mit mesél X a költözésről, Z a családról, Y valami egyébről, annyire jó volt a hangulat. Egymás születésnapjára, névnapjára csokikat adtunk. Stb-stb.
És pont ott éreztem magamon és fogalmaztam meg, hogy heti 42,5 óra emberek között lét, emberek között "viselkedés", kommunikáció nekem már egész egyszerűen sok.
Reggel reménykedtem, hogy azirodaajtóig nem találkozom senki ismerőssel, délután még az is előfordult, hogy kicsit füllentettem, vagy később indultam, csak egyedül mehessek haza és hétvégén bizony jól esett, amikor semmi program se volt. Úgy kellett magamra erőltetnem, hogy naaa most szervezzek egy túrát, egy bowlingot vagy naaa, most a csütörtök este helyett a hosszabb szombat délutánt ajánljam fel a baráti progi részére.
Úgyhogy nekem tuti, hogy a home office az ideális munkavégzési forma.
Emellett lenne energiám arra, hogy programokat szervezzek, (másoké alól ne bújjak ki), esetleg keressek alkalmakat új emberek megismerésére.
Én ha szomorú vagyok és panaszkodom (= népszerű elnevezése: sajnáltatom magam), akkor az azért van, mert nekem a hatalmas magány-igényemmel brutál nehéz tud lenni az élet.
Amúgy Édesapám ilyen még, biológiailag tőle örökölhettem.
Jelenleg is egyedül lakik, már rengeteg a szabadsága. Szabija alatt otthon szokott lenni és egy másodpercig nem unatkozik!!!
#6: És miért érzed úgy, hogy rá kell venned magad egy társas programra? Mert különben elhagynának? De ha neked egyszerűen derogál kimozdulni ennyiszer, akkor érdemesebb olyan barátokat keresni, akiknek szintén ennyi az igényük.
Nekem meg konkrétan vissza kell fognom magam, lassan 10 éve ezt gyakorlom, hogy ne lógjak az embereken. Hogy ne írogassak nekik annyit, hogy ne keressem állandóan a társaságukat, hogy heti egynél többször ne hívjam el őket találkozni. Mert nem szeretik. Többen is mondták, hogy sok vagyok és vegyek vissza. Azóta mondjuk meg is szoktam és jóval kevésbé igénylek non stop társaságot, de azért kemény munka volt idáig eljutni.
válasza:Attól él az ember, ha új kajákat eszik (akár főz), új sportokat próbál ki, új helyeken jár. Valamilyen szinten ezekre mindenkinek szüksége van.
Szeretnék írni egy regényt az életemről, mert aspergeresként, nagyszülők neveltek stb, úgy érzem, van mit.
Amikor visszaemlékezek, akkor tanulságos, hogy hiába voltam totál jól el a pesti lakásban a kis játékaimmal és a kis világomban, alig van róla emlékem!!
A telekről, a játszópajtással játszásról, nagyobb kimozdulásokról vannak emlékeim, pedig ezek az idő kis részét jelentették. Olyan, mintha 13 éves koromig a nyarak lettek volna az életem. Pedig az csak a nyár.
Plusz igen, egyedül maradni se jó.
Amúgy nekem heti egy tali bárkivel sok, ezért is érzem egyelőre jól magam, mert még senki se hiányzik. Később makd nyilván fognak, eltart ez a helyzet még egy darabig.
válasza:Eddig egy darab normális párkapcsolatom volt, 8 hónap.
Életem legkiegyensúlyozottabb időszakában volt és rengeteg szabadidőm volt (alapból könnyű egyetem utolsó féléve, mintatabterv szerint volt vagy 3 órám, a szakdogaírást beosztottam rendesen stb).
Ő minden áldott nap találkozni akart (ráadásul munkanélküli volt), heti szinten (akár több) kimozdulós, nagyobb lélegzetvételű alkalom és már az első hónap után heti egy ottalvás.
Nekem borzalmasan sok volt. Egyébként más miatt lett vége. Ő egyre feszültebb volt a munkanélkülisége miatt, de minden adódó lehetőség miatt csak a kifogás ment. Ő nárci, én auti. Nekem meg családtagom lett igen beteg, én meg amiatt voltam feszült (az utolsó 2 hónapban, mert előtte tényleg igen jó életszakaszom volt).
De igen, az ő életmódja nagyon leszívott engem, és ha a fentiek miatt nem, akkor ezért lett volna vége.
Pedig az ő részéről is sok volt a kompromisszum, hiszen ha rajta múlik, még ennél is többet mozdulunk ki, még ennél is többet alszom ott.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!