Tegyük fel, hogy csak a két alábbi életpálya között választhatsz. Melyiket választanád?
1. Átlagos, többé-kevésbé becsületes, folyamatosan, kevés pénzért dolgozó ember, aki max 40-50 éves korára tudja úgy felépíteni az életét (ami nem sokkal később a hajtás miatt valószínűleg véget is ér), amit egyébként más országokban 25-35 évesen már lazán birtokol mindenki kényelmesebb életvitel mellett. Sosem tudnál feljebb lépni, csak egy szinten tudnál megragadni, és le kellene nyelned minden nehézséget.
2. Egy teperő, taposó, opportunista ember lennél, aki mindenen és mindenkin képes átgázolni, ha arról van szó, hogy ő feljebb jusson. Kivételt lehetne tenni, mondjuk a hozzád hasonlókkal. Az életed már huszonévesen egyenesbe jönne, jelen lenne a "pénz-csillogás" sztereotípia, és nyugodt, lelkiismeretfurdalás által zavart vagy nem zavart, "boldog" életed lenne. A boldog is relatív ezen esetben, ahogy az elsőnél is.
Eszembe jutott írás közben, hogy ez jóformán leírható Magyarországra is, úgyhogy jöhet ilyen válasz is, de ezt én is észrevettem.
Melyiket választanátok, ha csak ez a kettő lehetne? Indoklást is szívesen fogadok!
Mindkettőnél kiemelném, hogy nem csak az anyagiakra és státuszra vonatkozik!
Egészség, a stressz jelenléte vagy hiánya, az életkörnyezet, minden benne van, csak azokat külön nem írtam le. Ne csak a pénzt vagy stzátuszt nézzük a lehetőségek között, hanem gondoljunk bele mindenbe.
Egyébként én a másodikat választanám, mert az elsőbe belekóstoltam, és nem kifejezetten szimpatikus.
válasza:
válasza:2.
Szegénységben nőttem fel, pontosan tudom milyen az, amikor 48 órája nem ettél, amikor nincs áram, amikor elzárják a vizet (nem leszűkítették, elzárták).
Egy teperő, törtető ember lettem (20-as éveimben), aki kiharcolja a dolgokat magának. Ettől függetlenül szeretni szoktak, mert aki nem "konkurens" (olyan munkahelyem van, ahol mindenki maga alakítja a sorsát), annak szívesen segítek ingyen, a szabadidőmben. A lusta embereket nem bírom viszont, akik csak nyávogni tudnak, igen, rajtuk simán áttaposok...
Szeretem a munkámat, jó is vagyok benne, miért érném be alamizsnával? Folyamatosan fejlődni, tanulni, feljebb lépni, nem megállni a langyos pocsolyában. Nem arról van szó, hogy megöltem az "ellenfeleimet", egyszerűen csak több energiát fektettem bele, hogy én jobb legyek és előnyösebb helyzetből induljak. Miért lenne bűntudatom?
válasza:Az egyest választani ilyen formában álszent és öngyilkos dolog lenne. Viszont a másodikat meg egészséges lelkialkattal, jó lelkiismerettel nem választja az ember.
A valóságban azért tudja - és tudta mindig is a történelem során - nagyon sok ember az első utat választani, mert mindig hitt a mesebeli igazságszolgáltatásban, és hogy lesz majd "jobb". Tulajdonképpen az egész ma létező nyugati népmese folklór erről a hitről mesél.
válasza: válasza:Egyik sem jöhet szóba, a kérdés eleve így értelmetlen.
Az elsö céltalan valaki, a második meg gátlástalan.
Egyik sem olyan, amit választanék.
Másrészt teljesen irreális is a kérdésfeltevés, mert olyan nincs, hogy csak két ennyire végletes lehetöség lenne.
válasza: válasza:Nekem is 2-es,ismerem a szegénység fogalmát,láttam hogyan élnek Szabolcsban a melósok.
Akkor megfogadtam inkább dögöljek meg,minthogy ilyen életem legyen,bármi van én nem fogok soha így élni.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!