Milyen társadalmi elvárásokkal mentek szembe?

Bölcsészként kezdtem, természettudósként folytattam és informatikusként fejezem be. Mindháromról van(utóbbiról lesz) papírom. Mosolyogva várom, hogy a mekis viccek, a neked nincs szociális érzéked, vagy az ilyen képesítéssel komolyabban kéne viselkedned és kinézned lesz a következő elmés skatulya. Egyik sem fog nyerni.

Egyébként nő vagyok, sokaknak ez sem fér össze az informatikával.

Nem akarok gyereket szülni. Vagy másét nevelem fel, vagy nem nevelek senkit. Engem se akarjanak már.

Nem érdekel, hogy ki a rokonom és ki nem, ha nem viselkedik, elküldöm a pokolba így is, úgy is.

Nem tisztelek senkit a kora és egyéb rajta kívülálló tulajdonsága miatt, ha egy tapló.

Az emberek többnyire túlhypeolják a szexet és a szexualitást és elvárják máaoktól is, hogy eldobják ezért az agyukat. Nem tudok elfogadni semmilyen ösztönt kifogásként hosszú távon egyébként sem.

Nem tartogatok semmit, ami régi. A megfelelő emlékek a fejemben vannak és elkísérnek. Öreg tárgyaknak nincs helyük az életemben.

Ha megérem a nyugdíjas kort, minden vagyonom el fogom ajándékozni, amit felhalmoztam. Nem akarom, hogy bármiről lehessen beszélni a hagyatéki tárgyaláson. :))

Az összessel.

De a mai világban nincs is társadalom, hiszen alapjaiban rombolták azt le, és tették helyébe, amit ma "társadalomnak" neveznek, amitől a józanabb emberek megőrülnek, de még a tömegemberek sem értenek valamit. Így a kérdésed megválaszolhatatlan.

Én szinte minden társadalmi csoportból, ahova betudnának sorolni, valamilyen markáns eltérő nézet, szokás miatt, rendre kiesek. Sokszor vágyom arra, hogy "tucat" legyek, aztán rá kell jönnöm, hogy nem sikerül, hiába próbálom.

Igazi csóró, pszichésen sokszoran terhelt családból jövök, ami nyilván érint, de makacsul küzdök ellene. Állandóan képezem magam, épp a 3. diplománál tartok, rendezett házasságom van. Ez tágabb értelemben talán normális, de a mikro közegemben nagyon nem az, a velem felnövő barátok, osztálytársak jó esetben az érettségiig jutottak és többnyire alkoholisták, vagy megélhetési szülők.

Megtért hívő, keresztény lettem, olyannyira, hogy pl. ezen okból szűzen házasodtam, ellenben még véletlen sem vagyok fideszes, és a 30-hoz közel sem vagyok biztos abban, hogy szeretnék gyermeket. Utóbbit kizárt, hogy bármely keresztény csoport megértéssel fogadja, talán az emberölés is befogadhatóbb lenne számukra.

A 2. diplomám egy tipikus "divat" szakon végeztem, csupa pénzes, rendezett családból jövő vett körül. Akkoriban én egy csatorna és bekötött fűtés nélküli lukban laktam, mert albérletre sajnáltam a pénzt, gyűjtöttem a saját lakásra. Hát, nem sok csoporttársam tudta rólam, hogy lavórban fürdök és fát vágok, hogy meleg legyen...

Még tudnék pár dolgot hozni, de ennyi elég. Egyszer talán elérem, hogy beolvadjak valahová, de lehet, hogy zsigereimben képtelen vagyok rá. Jó volt rátalálni erre a kérdésre, látni, hogy vannak hasonló külön utasok.