Csak én vagyok szomorú, kedvtelen a koronavírus miatt?

Ki lehet menni, csak az embereket kell elkerülni!

Nem kell kétségbe esni, a virágok nem fertöznek.

Pontosan ezt érzem kérdező, itthon vagyok kb 10.napja, mert mamám is velünk él, és anyukám sem fiatal már, találkoznék a párommal, de a vírus miatt inkább nem kockáztatok, megvárom ameddig minden rendben lesz. A családom egészsége fontosabb, mint hogy kockáztassak. :)

23/L

a vírus cseppfertőzéssel terjed... pl ha valaki rád köhög, rád tüsszent.

A levegő nem fertőző.

Miért ne lehetne kimenni? Egy jó séta a szabadban nem fog megfertőzni.

Amúgy meg nyilván más sem örül a helyzetnek jobban, mint te.

HUMOR, kérdező, humor! Ha pánikolsz, ha szörnyűlködsz, attól semmi nem lesz jobb, se rosszabb. Tartsd be az észszerű elővigyázatosságot, az előirásokat, és pont. Az élet a nagy középkori pestisjárványok, a kolera, a tifusz, a gyermekbénulás, az első, a második világháború közben/után is ugyanúgy ment tovább... Volt, aki túlélte, volt aki nem. De ez minden egyes békés, járványoktól és háborúktól mentes napon is ugyanigy van, csak az nem olyan látványos. Pedig akkor is van, aki infarktust kap, van akit elcsap az autó, van, aki ütközik a kocsijával, és van, akit elvisz a rák, vagy megüt az áram. Minden nap. És őt -meg az ő hozzátartozóit egy pillanataig sem vigasztalja, hogy egyedi haláleset volt, nem egy tömeges járvány áldozata...

Ugyanezt leirtam már itt párszor, és mindannyiszor kegyetlenül lepontoztak érte. Pedig igaz. Ha nyugodt és derűs maradsz, attól még nem vagy felelőtlen, de sokan nem értik a különbséget...

Én a magam részéről humorral vezetem le a dolgot pánikolás helyett. Nem azért, mert egy részvétlen tahó vagyok, hanem azért, mert tudom, hogy az élet ilyen. Tele van bajjal, veszéllyel elmúlással. Nem az árnyékukban kell élni, hanem megbarátkozni velük, és jót remélni. Ennyi.

Mi asszonnyal minden nap megyünk sétálni.

Ki van ürülve a város, nincs sehol senki, szabadon lehet járni.

Még a boltok is üresek