Volt, hogy iskolában, munkahelyen piszkáltak, szívattak téged? Esetleg megalázás, megszégyenítés?

Volt bőven akik kiszemeltek, de csak addig amíg le nem vadásztam őket

Középbe mentem, ott is azt hitték, hogy a kis magában rajzolgató aranyos kislányt lehet csesztetni.

2x oda jöttek a ribizlik, játszották az agyukat. Tanárnak hiába szóltam, jeleztem... Harmadik alkalommal csak csendben ignoráltam őket és elindultam mosdóba.

Idegesebbek lettek, mint tudjátok az emberek zömének ez fáj, ha direkt észre se veszik.

Előre mentem, láttam idegesek rám.

Remek... Ilyenkor lankad az ember figyelme.

Amint belépett a második ajtón a mosdóba az első kapta gyomron az ütést ököllel.

Összeburult, így csak a mádik kettőt kellett intézni.

Otthagytam őket.

Mások meg kinevették őket, amikor elmondták, hogy az a kis magában rajzoló biztos nem csinált ilyet.

Sajnos ... Voltak akiket ellenem sikerült uszítaniuk egy kis p;na villogtatásukkal...

Volt pár nyilvános lerendezésem, onnantól nem piszkált senki, persze a tanárok egy része engem csesztetett... Mit csinálok..

Hahooo én vagyok az eredeti "áldozat" csak önvédelem volt.

Alacsony a vérnyomásom (kivéve, ha zavarnak), szellemileg lefárasztottak az emberek, mellette pedig a kreativításom is ezért pedig igényeltem az alvást.

Kb bárhol bealudtam.

Vettem suli táska helyett egy szép fekete koffert, nagyon megtatszett + rajzaim cuccaim el tudtam zárni a rongálók elől...

Erre :

Tanárok, diákok egy része olyan feltételezéseket, pletyiket kezdtek el.. Biztos drogozok azért vagyok ilyen...s a kofferben biztos az van...

Ezt hallva a hátsó padból elsőbe ültem, a táskám pedig a tanórán nyitva volt direkt.

Megismertem pár felsőbb évest az orvosi szobában, mindenki oda ment beszélgetni ápolóhoz, akinek volt valami panasza.

Ott klikkesedtünk.

Amikor ott voltam egyedül beesett a suli nagy "menője" is, egy szolid rendes srác.

Elkezdtem beszélni vele, mindegyikünkről kiderültek a tévhitek, amiket hallott egyikünk a másikunkról.

A mi barátságunk ott kezdődött, senki nem tudja.

Aztán szemet szúrtunk az embereknek.

A srác nem szeret emberek társaságában lenni csak 2-3 barátját viselte el +engem.

Akik pedig oda voltak érte...hirtelen gyanúsan sok csaj akart lenni a barátom...

Amikor körbe nyüzsögtek büfénél, oda jött a barátom és elhúzott onnan, majd kijelentette "hátsó szándékkal hagyjátok békén, undorítóak vagytok"

Végre lenyugodtak a kedélyek...

Francokat, valaki kiszivárogtatta, hogy protekcióval jutottam be utolsó pillanatban suliba...

Rosszindulatú tanárok ezt éreztették is velem...

Akik igazán elismertek azok a szakmai tanárok voltak.

Milyen érdekes , hogy csak azokból a tantárgyakból voltam "rossz"/bukás szélén, ahol protkó miatt utáltak...

Az összes többiből 4-5-ös...

Otthon ez miatt rám szálltak, hogy lehetek ennyire hüle, javítsam ki stb.

Persze kijavítani nem tudtam, mert arra mentek szivassanak.

A szüleim elváltak s az új családdal, gyerekekkel voltak jobban lefoglalva, félre rakott valami voltam, akibe bele rugtak, ha olyan volt, de az nem volt szóra se méltó, milyen pályázatokat nyertem...

Mindenük a kis (fél)tesóim...

Lényegében a család s az iskola egy része hátat fordìtott...

Meguntam...akárhogy is akartam "megfelelni" nem ment.

Nem jártam be suliba, ott hagytam,dolgoztam a közrli lovardában, kiutaztam dolgozni felszolgálónak kezdetben, levélből tudták meg szüleim...mi van.

Levelet hagytam nekik mindent leírva.

Sokszor volt olyan beszéltem hozzájuk legalább a boldog eredménykeről... de félúton beszélgetésbe ignoráltak s másra figyeltek.

Ugyan ez volt, amikor elküldtek suliból.

Dolgoztam, világot láttam, felkapaszkodtam, poklot is jártam, főleg azon munkahelyemen, ahol dolgoztam, míg mellette vállalkozásom alap köveit raktam le.

Az emberi rosszindulat, irigység, féltékenység sokaknál abból fakad, hogy önmagukat nem ismerik, önmagukkal nem néznek szembe és önmagukkal nem foglalkoznak, mert egyszerűbb mást fikázni, megszólni s ujjal mutogatni.

Én szimplán ignoráltam az olyan dolgokat, amik nem szolgálják az előre haladásom.

Pl pletyik, ujjal mutogatás...

Magam tapasztalata alapján pedig utálom a pletyiket, hiszen alaptalan dolgok s emberi rosszindulat miatt szívtam.

Ha valaki felé kérdésem volt, annak tettem fel, nem másnak szavaira alapoztam.

Egyszerű pl új tulajdonosa lesz a cégnek, oda mentem akkori jelen tulajhoz s rákérdehtem.

Akkori kollegák ezért se szerettek, mert én szimplán emberként kezeltem a főnökséget, az értelmesebb emberek pedig barátként kezeltek s mai napig is .

Erre féltékenyek voltak s ment a sok marhaság, hogy segget nyalok vagy térdelek biztos az irodában...

Elnézést, hogy van gerincem, tartásom s IQ, EQ-m s bocsi, de más mentalitásom.

A testem pedig szent dolog, ahhoz csak a párom érhet.

A dolgomat az egyik huszonéves vezető nehezítette meg, akinek ismeretlen a hűség és gerinc fogalma...

Mindenki előtt egyre jobban nyomult.

Kaptam olyan üzeneteket, szavakat

Pl "szép külső, de belül rohad..." Meg hasonlók.

Elnézést, hogy ilyen külsővel áldott az ég s igényes vagyok magamra.

Arról pedig nem tehetek, hogy valaki nyálát csorgatta/csorgatja utánam.

Diplomatikusan leráztam a gyereket, de volt hogy kirugtam magam alól a széket s oda gurítottam a gyerek elé, ne jöjjön közelebb.

Egyik fenti irodás ismerősöm (papám lehetne) ő szemtanuja volt pl a székes esetnek.

Anyámhoz oda hajolt s nagy mosollyal valamit mondott neki.

Később megtudtam " kemény dió a lányod" élvezi ahogy lerázom a hapikat.

((megj.: Itt visszatértem magyarba s vállaltam melót, anyám ott volt vezető a másik részlegen. Nem akartam az eltett kerethez nyúlni - amit vállalkozásra raktam el))

Akik ismernek azok sokszor mondják könyvet kellene írnom, ez 0,00001%-a a történetnek felületesen.

Elég erős jellemem lett, vállalkoztam s vicc, hogy akkor amikor megtudták családtagok, ismik stb

Hirtelen emberszámba kerültem...

Úgy ignoráltam azokat, akik anno engem is.

Akik mellettem voltak s vannak is őket imádom, szeretem.

Szívem lelkem értük s bármi van számíthatunk egymásra.

Suli "menője" mai napig legjobb barátom, sokszor egy párnak néznek.

Igaz hogy vele lakok s alszok, de nem.

Nem jöttünk össze.

Olyanok vagyunk mint a pici összebújós tesók.

+ meleg

Hosszú kapcsolataim voltak, legrövidebb 4hónap, leghosszabb 5,5év... De bele fáradtam, hogy megcsalnak, pénzre, p;nára, külsőmre utaznak...

Akkor nevettem képen exeket, amikor előbb utóbb mindegyik valami formában felkeresett, hogy mennyire bánja...stb

Az 5,5 éves ex 3 év után volt képe felkeresni (megcsalt + bántott is)

s nem érdekel mi ütött belé, de elmondta, hogy igazam volt s tényleg nem jó érzelmek nélkül...

Elmondta "senki nem fog meg már, kiégtem melletted"...

Nos igen... Én mindent megadtam neki minden téren + én építettem fel a kis önbizalmát...

Csak az volt a baj, túl nagy önbizalmat kapott s a farka fontosabb volt...

Máskor elküldök a fenébe ilyeneket, de őt csak azért hallgattam meg, hogy büszke legyek arra, hogy benne is pozitív értelemben mély nyomot hagytam + mindenben igazam lett.

Ritka ha tévedek, főleg idősebb fejjel.

Számomra a végleges túllépéshez kellett a siker.

Mára csak nevetve sztorizunk ezekről is.

S emelt fővel megyek el azok mellett, kik olyanok voltak velem amilyenek.

S nem bánom mik voltak anno, hiszen azok a tényezők, hatások tettek erősebbé.

Lehet valahol csak lennék.

Mint pl féltesóm:

Minden körülötte forgott, mindent mások oldottak meg helyette, segge alatt minden, de emberként és sikerekben nagy nulla.

Életképtelen műkörmös picsu.

Ezt sajnos mindenki más is megmondja, ez egy tény a sok közül.

Sok minden történt már a suliban meg a munkahelyen....

Egyszer gimiben az egyik bunkó el akarta lopni a mobilomat. Elkezdte nézegetni, kézbe vette, majd elszaladt vele. A suliépület másik végéig futottam utána, de elkaptam és nehezen, de kivettem a kezéből. Rohadék.

Családi patikában dolgoztam évekkel ezelőtt. A laborban kifogyott a desztillált víz és a flakonját ki akartam dobni az asztal alatt a kukába, de mellé ment. Menni akartam haza, de a főnök felesége szó szerint visszarántott engem, majd rám förmedt, hogy dobjam ki a flakont!

Normálisan is lehet mondani, nem kell engem ráncigálni...