Egy senki, lúzer, hogyan tud örömet lelni az életében?

Rólam van szó. Sajnos buta vagyok mint a föld, nem sokat tudok tanulni. Szüleim, testvéreim diplomás, intelligens emberek, így őket utánzom beszédben, stb. De hozzájuk képest a világ hülyéje vagyok. Nővérem ügyvéd, bátyám bankár, anyám orvos, apám vállalkozó. Én most örülök ha nem fognak elzavarni az autógyári betanított munkából és felvesznek. Csak reménykedni tudok. Mivel látom mekkora űr tátong értelmi szintben és az ebből fakadó anyagi különbség miatt köztem és a családom között, nehezen fogadom el a helyzetemet. A családtagjaim ráadásul magukkal egyenértékűnek kezelnek. Olyan dolgokat is mondanak amit én fel se fogok, csak eljátszom hogy értem és helyeselek.

Tudom hogy egy senki vagyok és lúzer is. Legutóbb egy randin is megmondta nekem egy csaj. Azt hitte értelmesebb vagyok, mert ismeri a családomat, nem hitte hogy iq lightra sikerültem.

Milyen örömöt tudok így találni az életben? Ha folyton látom őket és eljátszák hogy közéjük való vagyok? Közben meg én a családi bulik után visszamegyek a szállóra, ők meg a szép kertes házba? Próbáltak már rajtam segíteni, de nem lennék jó se orvosnak, se ügyvéd, se semmi. Apám bele akart vinni a vállalkozásba de annyira buta voltam átlátni a dolgokat hogy 2 év után feladta.