Mért nem bírom felvállalni magam?

Ez csak elhatározás kérdése igazából. Ha eldöntöd, hogy nagyon őszintén fogsz élni ezentúl, és számúzöd a csontvázakat a szekrényedből, csak egyszer kell egy nagy levegőt venni hozzá. Ha egyszer már ki tudtad mondani a legkinosabb dolgokat is, utána többé már nem fogod úgy érezni, hogy titkolnod kell.

Ez nem azt jelenti, hogy büszkének kell lenni rá, vagy letagadni, hogy érzékenyen érint. Csak azt, hogy azt mondod: bár szégyelled, bár kényesen érint, kimondod.

Nem másnak teszel ezzel szivességet, hanem elsősorban magadnak.

Nekem ilyen csontváz volt, hogy izgatnak a kötözős szexjátékok. Nagyon szégyellem, nagyon kilóg abból a képből, ami amúgy én vagyok, de valamiért akkor is a részem. Sokáig annyira szégyelltem, hogy nem metem szembenézni vele, titkoltam. Párkapcsolatban kiderült, mert megtalálta a párom, hogy ilyen videót néztem a neten. Nagyon megalázó volt.

Mikor legközelebb ismerkedni akartam, eleve az alap ismerkedőszövegbe beleirtam, hogy őszintén és titkok lyen nélkül szeretek élni, és ezért elmondom, hogy van egy ilyen perverzióm, nem vagyok rá büszke, de eltitkolni rosszabb, mint bevallani.

És ennyi. biztos van, aki elolvasva megvet érte, viszont cserében tényleg titkok nélkül élek.

Megérte.

Mert még nem találtad meg azt a valakit akinek tényleg nyíltan tudsz beszélni bármiről.. Ismerkedj, ha akarod írj.. :)

Szóval csak hajrá, találsz majd akár egy társat, akivel őszinte tudsz lenni :)