Mit tehetnék, hogy legyen motivációm a tanuláshoz?

Elsőéves egyetemista vagyok. Az első félévemet letudtam viszonylag jól, de most azt érzem, hogy elhagyott az összes erőm. Egyszerűen nem tudok koncentrálni és valahogy elveszett a motivációm arra, hogy tanuljak. Nem érzem azt, hogy én ebből majd profitálnék az életben. Nem érzem azt, hogyha én valaha is lediplomázok, akkor majd jól fogom magamat érezni. Azt érzem, hogy ugyanúgy szar lesz, csak talán lesz egy jövedelmező állásom, de ez egyedül nem tudna boldoggá tenni szerintem. Az utóbbi hónapban kezd megfordulni a fejemben, hogy itthagyom az egészet, de akkor jobb lenne mint most? Van egy semmit nem érő szakmám, amivel tulajdonképpen elmehetnék telefonos ügyfélszolgálatba valamelyik számítástechnikai céghez. Ott jól érezném magamat? Nem hinném. Vagy mehetnék valamelyik boltba árufeltöltőnek. Ezekkel próbálom magamat ösztönözni, de most egyszerűen nem segít semmit sem. Teljesen máshol vannak a gondolataim. De egyébként semmi máshoz sincs kedvem, nem tevékenyek a napjaim. Mitől lehet ez?

Csütörtök este egyedül maradtam a koliban és elbőgtem magamat, akkor egy kicsit rosszabb állapotban voltam mint most, bár a nyomai még mindig rajtam vannak. Az egész családomnak szar élete van, miért pont nekem lenne jó? A férfi tagok egytől egyig mind alkoholisták. Apám is elég labilis természetű, 2-3 havonta vannak 1 hetes időszakai, amikor teljesen maga alatt van, most pedig még az egészsége sincs rendben. A családom női tagjai pedig pont a férfiak miatt szenvednek/szenvedtek. Nagymamám a 45 éves nagybátyámmal él, aki munkanélküli és természetesen iszákos. Anyám ugye apámmal él együtt, akinek hallgatnia kell faterom minden egyes baromságát. Többször is felhozta már a válás témát, de nincs hozzá ereje.

Szóval ja...miért pont nekem lenne jó életem, ha ez a család pusztulásra érett meg? Hogy őszinte legyek nem is szívesen hagynék magam után utódokat, lehet itt kéne vége lennie a a családi vonalnak. Meg ki tudja mi lesz velem 10 év múlva. Lehet én is megbolondulok, ki tudja? Most is vannak olyan barátaim, akik nem tartanak épeszűnek a folyamatos hangulatingadozásaim miatt. Lehet öröklött a dolog, nem tudom.

Na szóval, ezekkel vívódom, amikor tanulnom kéne és ezért egyszerűen elmegy a kedvem mindentől.