Egyén szempontjából az énközpontúság jó, vagy rossz?

Az énközpontúság túl mutat jón és rosszon. Éppen ez a kulcsa, vagy kiindulópontja Max Stirner, Nietzsche, és az őhozzájuk hasonló "emberistenek" filozófiájának.

Puzsér meg képes az emberistent pusztán "pszichopatának" nevezni! :D Hallatlan sértés!

Létezik a pszichológiában a "big five" személyiségmodell, ahol 5 skálán vizsgálják az embereket, amelyből egyik a barátságosság. Ez esküszöm nem lagymatag poppszichológia, hanem létezik rendes szakirodalma annak, hogy a kevésbé barátságos emberek magasabb helyet foglalnak el a hierarchiákban. Szóval nem kifejezetten az énközpontúságról van szó (bár langyos), hanem valami olyasmiről, hogy nem mész bele kompromisszumokba azért, hogy a másiknak jó véleménye legyen rólad.

"...az ellenkező nemmel is"

Nyilvánvaló evolúciós okokból a lányok jellemzően a dominánsabb fiúkhoz vonzódnak jobban. Az más kérdés, hogy sok lány azt hiszi, hogy a zsarnokoskodó fiú számít dominánsak...

Látom te alaposan kevered az önbizalmat az egocentrikussággal.

A kettőnek semmi köze egymáshoz.

Az egocentrikus negatív, az önbizalommal rendelkező pozitív töltetű ember.

Nyilván egy egészséges önbizalommal rendelkező ember sokkal sikeresebb az életben, mint egy önértékelési zavarokkal küzdő, önbizalom hiányos figura.

Az elért sikerek csak tovább erősítik az önbizalmat, a sikertelenségek meg tovább gyengítik.

Az egocentrikus emberben nincs empátia mások iránt, de az egészséges önbizalommal rendelkezőkben miért ne lenne?

De megfordítva a dolgokat, az önbizalom hiányos, önértékelési zavarokkal küzdő is lehet egocentrikus, mert az egész kis torz világa önmagából indul ki és oda is tér vissza és csak a saját torz tükrén keresztül látja a világot és benne az embereket.

Ha szeretnél sikeres lenni, az önbizalmadat erősítsd, legyenek tetteid amiket mások is elismernek, legyenek barátaid, akik önmagadért keresik a társaságod és mihelyt sikerül két lábon állnod a Földön, meglesz az ellenkező nemnél is a sikered!

Se nem jó, se nem rossz. A téves önkép mindig tévútra vezeti az embert.

De a két szélsőség közül jobban díjazza a világ, mert a liberális értékrendben az egyén boldogulása előtt szabad az út elsősorban.

Ami igazán mindent visz, az nem az énközpontúság, hanem a megfelelő forrásból táplálkozó, egészséges önbizalom. Az tényleg alkalmas arra, hogy alacsonyabb képességű emberek is nagy dolgot tudjanak véghezvinni - legtöbb esetben pusztán azért, mert ők merik megpróbálni azokat... :)