Bábunak tekintem a többi embert mint akiknek nincsenek érzéseik! Milyen tulajdonság ez?
Nem gonoszságból csinálom vagy haszonszerzés, előrejutás miatt. Úgy érzem mintha én lennék az egyetlen gondolkodó lény öntudattal a világon, a többi ember csak statiszta. Lenézek mindenkit, magamat magasan föléjük helyezem. Viszont ezt nem mutatom ki. Vannak nekem kedves emberek, van barátnőm is. De nem ragaszkodom hozzájuk. Ha holnap otthagynának, észre se venném. Nem vagyok agresszív vagy nagyképű. Egy szerény, tanult, okosnak mondott ember vagyok, aki még soha nem került konfliktusba senkivel! Még akiket lenyomok a munkában, átlépek rajtuk, azokkal is elhitetem hogy nyalizniuk kell nekem és rendben vagyok. Akikkel a legjobban kibabráltam azok is azt mondják rám hogy nagy játékos, cápa, stb. Egyértelműen rosszat nem mondanak. Néha kicsit rosszul érzem magam a dolgok miatt. Anyám kórházban volt, mellette voltam végig, de igazából egyáltalán nem éreztem át a helyzetét vagy hogy mit érezhet. Csak úgy csináltam ahogy kell! Ez nem azt jelenti hogy nem szeretném vagy ilyesmi. Amikor én voltam kórházban daganat gyanújával 4 éve, az sem érdekelt különösképpen. Csináltam amit mondanak és ennyi. Végigcsináltam és nem volt semmi.
Milyen tulajdonság lehet ez vajon? Ki lehet kezelni? Ártani max szakmailag ártok vele, mert a valódi nemtörődöm magamra koncentráló gondolataimat soha nem fogom felfedni senki előtt. Nagymamám volt az egyedüli ember aki egyszer leültetett és mondta, hogy nála nem vagyok okosabb, őt ne nézzem hülyének mint mindenkit. Pontosan tudja hogy lenézek másokat és megjátszom magam mert ő is ugyanilyen mint én. Azóta elhunyt szegény, de ő megértett. Azt mondta amíg vannak nekem fontos emberek és betartom a szabályaikat (társadalmi események, stb) addig minden rendben lesz, ő is így élt végig. Állítása szerint szülni se akart, csak úgy jött mert kellett és kész. Nemsokára megkérem a barátnőm kezét, bár indíttatásom nem nagyon van rá, nem is értem mire jó az, ha amúgy is együtt vagyunk. Ezt diktálja az élet és követem.
válasza:Atyaég, azt hittem csak én vagyok így ezzel. Ugyanígy viselkedem az emberekkel, és ugyanígy viszonyulok hozzájuk, mint te.
Egyszerűen mindennek megtalálom a logikus magyarázatát és a miértjét az emberi viselkedésben és emberi kapcsolatokban. Nincs meg az az érzelmi indíttatás, amitől ösztönösen cselekednék.
Olyan, mintha minden egyes porcikám távol akarná tartani magát a világ alkotta normáktól, és egy "teljesen más úton járnék".
Sokszor emiatt néha elgondolkodom, hogy ez egy rossz út, és nem is igazán élvezem így az életet.
válasza:Antiszociális személyiségzavar-pszichopátia esetleg?
Érdekelne mit érzel pl. a barátnőd iránt, miért vagy vele?
Egyébként átérzem részben, amit írsz, gyakran manipulálom az embereket, valahogy ösztönösen gyerekkortól. Viszont én ragaszkodom érdekesnek tartott és megkedvelt emberekhez.
válasza: válasza: válasza:Nem laikusok feladata a diagnosztizálás, semmiféle alapjuk nincs rá véleményem szerint.
Te is problémának érzed néha, ha gondolod, felkereshetsz klinikai szakpszichológust és kikérheted véleményét. Nyomtatva viheted e kérdés s zövegét.
Barátnőmet logikai döntések alapján szeretem. Összeillünk külsőleg, sok jó tulajdonsága van, szeret engem, rajong értem, törődik velem. Amikor beteg voltam aggódott értem, bár az akkor nagyon zavart engem. Úgy érzem minden stimmel vele kapcsolatban, minden úgy van ahogy lennie kell. Jól érzem magam vele, bár csak ideig-óráig, jobban szeretek egyedül lenni egy idő után. Szerelmet még soha nem éreztem, nekem még nem volt olyan, hogy indíttatásom lett volna hogy rohanjak egy nő után vagy alig várjam a találkozót. A barátnőm is a kapcsolat elején kiment tanulni 3 hónapra és teljesen ki volt bukva hogy mi lesz? Mondtam, hogy menjen és ennyi, nem is törődtem a dologgal. Egyébként őt is manipulálom, átformálom valamilyen szinten. Pl elérem hogy szeressen-utáljon valakit, hogy mi legyen a véleménye dolgokról.
Igen, visszaolvasva tényleg meseszerűnek tűnik a vége, én is úgy gondolom. De sok ilyen látott-átvett fordulatot használok a való életben is! De a sztori igaz, így történt kb. Bár sokkal nyersebben, kicsit más szavakkal. Mondhatnánk hogy “megtörtént események alapján”.
Manipulációban vagyok a legjobb amúgy, kb senki sem veszi észre mit csinálok. Pl elegem lett Anyámból és beolvastam neki, hogy hagyja abba amit csinál, mire a legjobb barátja a védelmére kelt és vele is durván összevesztem majd elviharzott onnan. Kb 5 perc alatt úgy csavartam a sztorit Anyámnak hogy a végén a barátját tekintette a hibásnak, hogy ő értette félre amit mondtam és bemagyarázott rám dolgokat. Azóta is engem véd a dologban, már úgy is emlékszik mindenre ahogy én adagoltam be neki. Ezt azért csináltam mert közben eszembe jutott, hogy nem lenne vele jó összeveszni, a barátját meg úgyis utálom és rátolom a dolgot valahogy inkább.
Elolvastam a szociopátiás cikket! Viszont én NEM vagyok agresszív, nem jövök ki könnyen a sodromból. Sőt, a nyugalom példaképe vagyok. Mások is ezt mondják. Legutóbb egy barom közlekedési szituációban odajött hozzám ordítani, én meg rágyújtottam egy cigire és végighallgattam majd mondtam neki, hogy ha befejezte akkor elmehet a p.... Soha nem verekedtem vagy hasonló, nincs is rá ingerem.
Így is annak minősülhetek? Ha nincs meg az agresszió, ami a fő tünet?
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!